A táj fehér köpenybe öltözött.
A zúzmara a ködt?l csepeg? fával összeköltözött,
a Föld az éggel összeért, s közöttük
s?r?, szürke ködben úszó part
mint egy szelet kenyér ott lebegett.
Hatalmas jégtáblák alkottak
különböz? formákat, s fehér
márványként ragyogták be a tájat.
Sötét felh?k mögül id?nként
el?bújó nap kering?t járt a hideg széllel.
Távolból jéglapok fogcsikorgatása,
s mint az ég vihar el?tti távoli
morajlása hullámzóan zenélt.
Lábam alatt reccsent a jég, s mint
széttört üvegkristály pohár
megszámolhatatlan darabokban
gurultak szerteszét.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Kiss Mira
