Mottó: „Vagy halhatatlanságba
veszve tévelygünk,
és ordítva dörgöl?dünk
a csend ette temet?k
nyálkás
sírk? maradványaihoz?”
Léber Mariann: Zsákmányállat
még járjuk az utca kövezetét
a múltat látjuk s benne magunkat
keressük hová ejtett és rejtett a lét
a helyet ahol élünk s untat
gondolunk-e ifjan arra hogy elnyel
könnyelm? vágyunk a virtus a tenger
lám ahogy emészt a kor s a kór
hajt a becsvágy az alkotás
ifjúságunk hegyeit hágva akkor——-az akkor-t javaslom a következ? sorhoz írni, és a szórendet is meg kéne változtatni
?zött magasabbra s tovább————akkor magasabbra ?zött és tovább ( így )
bár gerincünk hajlott testünk megrogyott
az elme ép vegetál a test a lélek hagy ott—az ott a következ? sorhoz javaslom
ami bel?lünk örök olvasd hát versemet——-a jelölt részt új sort kíván, önállóan
rád hagyom ifjú utódom költ?
míg betakarják hogy porladjon a kövek—-szórend! ——— míg betakarják a kövek hogy porladjon
ne a testemet keresd csak molyos felölt?——-itt lemaradt egy „m” bet?? ——felölt?m
———
István, a fent jelölt részeket javaslom nézd át: a szórend helyességét, illetve a sortörést.
A szórend – gondolom sejted – versben kicsit más. Olvasd mondjuk Babits verseit vagy bárkit a nagyok közül…
Teljesen félreértettel számos sort..
pl csak egyet mondok: a testem maga A FELÖLT?, ami ugyebár kabátot jelent, ez esetben a „lélek” kabátját, ruháját – amit levet…
Mert mindenki leveti (vagyis meghal).
Egyébként, ha úgy érzem a szoveg ritmusa egy hátravetést igényel…
akkor nem az általad elképzelt vagy hiányolt, prózában szokásos vagy általad kedvelt szórendet alkalmazom!
Bocsáss meg nem kötekszem, de a verset ÉN ÍRTAM, és sokan olvassák – nem csak a toronyban, kötetemet is!
Ez speciel a következ? kötetemben fog hamarosan megjelenni…
Ha így nem teszik, mivel moderátor vagy, azt teheted vele, amit akarsz, kiteszed, megmutatod a f?szerkeszt?nek, Attilának…
Nem szoktam megsért?dni, de ezt a verset szerintem TE nem érzed..
Vagy, ha szerinted nem vers.. akkor ne tedd fel!
Megmutathatod bárkinek, akinek a tudását elismered, szerintem nem félresikerült írás.
Baráti üdv kedves „ismeretlen” ismer?s!
István
István, a szórendhez, amit írtam, javasoltam én is „ragaszkodhatom”, és természetesen nem kötözködni szeretnék a versed felett. Nem hinném, hogy le kéne becsülnöd azt, amit az én olvasatomban ad a versed.
Nem azt kértem, hogy írd át az egész verset, hanem, ha jó számolom:
Két szórend javaslatot tettem, és három helyen kértem, hogy a vers érthet?ségéért a sort, sorokat törd meg, illetve a jelzett két szót új sorba tedd át.
Az utolsó sor bet? kihagyásánál elfogadom, hogy te úgy gondolod, akkor viszont a vers úgy adná magát : ne a testemet keresd az csak molyos felölt?
Üdv.
Semmi gond, majd átgondolom.
Köszönöm, hogy bajlódtál a verssel.
A nehézség annyi, hogy versbe nehéz ógy belejavítani, hogy struktúrája ne omoljon össze.
Hidd el, nem csak odavetek egy verset.
Köszönöm!
Apró megjegyzés a válaszomhoz, a szórendet felcserélve elvesznek a rímek, olykor a ritmus!
köszönöm, hogy olvastad, a Te olvasatoddal nincs más bajom, csak, az hogy elbeszélünk egymás mellett!
Gondolkodom.
Ha nem akarod így kitenni, nem probléma, majd kinyomtatják…
Baráti üdv, semmi sért?dés!
még egy hozzáf?zés, a költ?i módszeremr?l:
az elme ép /vegetál a test /a lélek hagy ott/
ami bel?lünk örök: olvasd hát versemet
látod, ilyen finom átcsúszások lehetségesek az írásjel nélküli versben, többes értelmezés, mint különböz? síkjai a versnek!
nem tudom, hogy a modern költészet tanítják-e valahol, én az avantgarde-tól tanultam!
nehéz alkalmazni, olykor véletlenül sikerül – a saját versem, amikor készen van, néha meglepetés!
A VERS ÍRJA ÖNAMAGÁT, ami nem jelenti, hogy esetleges és csak írok bele a világba, de m?vészet már csak olyan, hogy bevilágít a tudatalattiba és merít bel?le!
A tudatalatti viszont a tanult és átélt dolgokat tartalmazza – tehát a személyiség része!
Legutóbbi módosítás: 2011.01.10. @ 09:01 :: Radnai István