Kiss Mira : A Vak Ember

A vak nem kérdezett,

botjával kopogtatta

   a járdát s várt.
Üres szemgödreivel bámult,
 érzéseivel küszködött,
hallgatta a padon ül?ket,
   majd elindult lassan,

  botjára görnyedve,

  könnyeit nyelve, mely

     fájó lelkét mosta.

      Id?nként megállt,

   nagyot sóhajtva nézett szét,

    két kezét imára kulcsolta;

   – nem tehetett semmit,

      fehér volt a botja.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kiss Mira
Szerző Kiss Mira 39 Írás
Volt múltam, élem a jelent s várom a jövőt!