Csonka János : Hasonlóság

Nyomtatás

Fátyolos esti köd volt,
ma hiába üzentek délben a madarak,
bennem minden szín szétfolyt,
csak a kék busz ülésein meredtek korh? szavak.

Kemény koponyám héjában nem értettem,
mit szemem karéjozott merengve abból,
mi testet földbe segítettem;
huszonöt percre él? valóság volt.

Láttam fekete, hosszú haján a fényt,
s lobogott élénk szemében a város esti giccse,
a busz ablakáról olvastam le a tényt,
hogy nem ? az, de így még nem hasonlított rá senki se.

Úgy bámultam egy idegen arcot,
s közben szemem csatornái nem zártak zsilipet,
pár csepp könny emléket szirmozott,
ha fájt is, de ez a néhány perc, egy hídon átsegített.

Úgy vélem, üzent a túlról,
s míg id?n túl nem érhet kéz a kézbe,
addig megmutatkozik ?, s reményt hoz a csillagútról
kicsi égiszem véd? fénye.