Marthi Anna : Emlékfestő

Nyomtatás

még kislány vagyok a dunyha alatt…

filmet forgatnál kedves való, és épp az éj közepén?

szemed ölni kész, vászon a helyén, kiugrassz az ágyból meztelen,

cicamód felkelek, surranok, csípőm már asztalt támaszt;

szájam sarkából lóg az ecset, „Miles was a cigarette” dúdolom…

nézem gyönyörű petőfis testedet meztelen Dávidom, s karádis-délcegen

füstöt ereget alkarom, a képzelet is csak alkalomra várt,

mert könnyed léptekkel besétál a zene füledbe,

kezedben jó szagú ecseted,

kint hideg van még.

a sűrű ködöt odacsempészed,

lánylétem virágait letéped, de színek alázatán hatalmad,

kővé dermedek, a csendet kaparászom,

alant minden bokorban rejtett vadonod ősi moraját felejted,

fehér vásznad előtted térdel, ezer virágszirmom lepereg holtan,

letakartról a kelmét lerántod, s lám a kéretlen előlépett,

szétnyílt, fénybe nyitva e meghazudtolt jelen létet,

tisztaságunk fájdalmára ont az ecset magában vért is,

füstöt is, életet játszva: ott válok nővé, néhány ecsetvonással…