Marthi Anna : Éjszaka a szabad ég alatt

 

 

Éjszaka a szabad ég alatt I.

 

 

száraz fadarabok sodródnak

a telihold ereiben

leesett földön heverő jég-golyóm

látod bennem arcodat

sós cseppek úszó magánya

pirkadatában

 

 

 

’94

 

 

 

Éjszaka a szabad ég alatt II.

 

 

alszom a fűben

átlépkednek hideg szelek

megbúvón kényeztetem

félelmem s az eltörpülő

fejem fölötti eget

 

 

 

’95

 

 

 

Éjszaka a szabad ég alatt III.

 

 

vacogva hullt a hold a vízbe

a halacska fennakadt egy ágbogon

tudja az ég mikor jár erre

Kamala táncos lábakon

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak