„Fogd meg fiam a kutyát” – szólt vissza a kapuból Aranka férje, Feri feleségének, mert készült a céges autóval betolatni, a kutya pedig hülye és simán megáll az autó mögött, megvárja, míg keresztül megy rajta, de ez pedigrés fajta, mert lehet mutogatni és sétáltatni, látják a szomszédok is, hogy nem valami korcs és úgy is sokba van, hogy ismerőstől vették, nem kéne hát elütni, mostanában nincs pénz másikra, a kerítést sem fejezték még be, az idén pedig a házat is színezni kell, mert már jött a városházától is felszólítás, és ne nézze házukat senki putrinak, ezeknek a burzsujoknak nincs ilyen gondjuk, mindnek bevakolták, színezték még építéskor, csak nekik nem mindenre telt akkor, pedig Feri tényleg sokat dolgozik, a házon is, olyankor is dolgozik, mikor pihen. Kitalálta azt is, hogyan lehet mediterrán cserepet színesre foltozni festék sprével, azután csinált egy garázst is, persze engedély nélkül, hegesztett egy nyulast, fatárolót, mostanság pedig egy fedett nyársaló-, főzőhelyet kalapál, csiszol, amihez a munkahelyről menti az anyagot, azért is tolat be a garázs elébe, hogy az ingyen került anyagot avatatlan szemek ne lássák, holott minden szomszéd tudja, hogy ha Feri farral áll be a kapun a fehér puttonyos autóval, akkor megint lopott valamit.
Aranka fogta engedelmesen a kutyát, közben arrébb rúgott egy két dekás kevertes üveget, merthogy Ferinek az a szokása, hogy munka közben, miután kiürült a palack, egyszerűen elhajítja azt, mondván, dolgozik ő eleget, Aranka helyett is, aki otthon van és más dolga sincs, csak a gyerekeket ellátni, meg a hülye sorozatokat nézni a tévében, meg a vaterán baromságokat vásárolni, amiket persze az ő keresetéből kell fizetni, amiért ő nagyon sokat dolgozik, például kétszázhúsz munkaórát is, úgyhogy neki joga van azt csinálni a portáján, amit ő akar, például az üvegeket elhajigálni. Most is kirakta már a kevertes üveget a kerítésre, hiányzik is belőle, valószínűleg a kocsmában is időzött már, mert nagyon dolgozna. Aranka ilyenkor csendben szokott lenni, most is engedelmesen fogta a kutyát, a legkisebb gyerek az ajtón kukucskál kifelé, nemsokára az következik majd, hogy ki kell jönniük, pedig mikor csak az anyjukkal vannak, mindig nézhetik a mese tévét, sose kell kijönni, de ha apa itthon van, mindig kiabál, hogy nem azért építette a házat sok-sok munkával és pénzből, hogy bent üljenek, a szomszédok meg panel patkányozzák őket, hanem, hogy jó levegőn legyenek.
Aranka fogta a kutyát, Feri tolatott, kiszállt, nyitotta a hátsó ajtót, majd belekortyolt a kevertbe, jó nagy korty volt, aztán rágyújtott, „figyeld fiam, micsoda jó vasakat hoztam”, „kurva jó lesz valamire”, válaszolta Aranka, bólogatott, belerúgott az egyik macskába, mert abból is van sok és azt mondta a postás, hogy a nyulak azok miatt pusztultak ki, pedig milyen egyszerű volt, hogy csak gerincen kellett verni egyet, megnyúzni a hintaállványon és már rotyogott is a nyúlpaprikás, a kislány meg a büdös belsőségek közt játszott.
Aranka bólogatott, bement szólni a gyerekeknek, hogy jöjjenek ki levegőzni, apának is segíteni kell behordani a szajrét, ami jó lesz még majd valamire. Közben meghallotta Ferit, utána kiabált, „hozzá má ki fiam egy poharat a sörnek, vettem egy flakonnal, ebből nem tudok inni”, na – gondolta Aranka – ebből ma is csak alvás lesz, bár a három szülés után ő már lövészárok mélységű – mesélte a múltkor a szomszédasszonynak, de az a kis szöszölés csak jól esett volna most, még a végén kénytelen lesz Sanyi postást behívni a jövő héten valamelyik nap, mikor se gyerek, se Feri nem lebzselnek itthon. Az ura már zörgött kint a vasakkal, csörömpölt rendesen, hallja a család, hogy ő már dolgozik, Aranka öltöztette a gyerekeket, a legnagyobb az segít majd pakolni az apjának, az úgyis olyan mulya, a kisebb gyerek biciklizik, a lány meg elvan a sóderban, homokozik azzal, hát mi van abban, az maradt a kerítés építéséből, nem telik most homokra, jó van az.
Szerencsére elkezdett szemerkélni, kocsit talán már nem kell takarítani, mert Feri ilyenkor azt is ki szokta találni, hogy amíg ő pakol, rámol és üríti a kevertes üvegeket és szétdobálja, addig a neje és a gyerekek takarítsák ki a saját és a céges autót is. De most talán eltekint ettől. A szomszédból átkiabált Konrád, „mit loptál már megint?” – Feri rákönyökölt a kerítésre: – „nekem nem telik megvenni, nem ad rá az apám milliókat cseszd meg” – nyújtotta át a kevertes üveget, Konrád csak nevetett, a maga ugatás szerű módján, „miért nem iszol rendes italt, ettől csak meghülyülsz?” – kérdezte. „Mi van, itthon van az asszony, nem mered most meginni?” – vigyorgott Feri, aztán szabadkozott, hogy menni kell, meló van, sok a dolog. Még egy darabig hallatszott a vasak csörömpölése, aztán bementek a gyerekek, mikor az apjuk elaludt a tévé előtt, majd Aranka kiállt a koszosan maradt céges autóval, odébb rúgta a kutyát a kapuból, kidobott két kevertes üveget a kukába és becsukta az ajtót.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:45 :: Pogány Gábor
