Marthi Anna : Szeretés a hegyen

2011.01.20. Marthi Anna Vers 15
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Mórotz Krisztina – Memória Motel verse ihlette; szeretettel Nekije

 

 

Krisztina lebegő szoknyácskád

szeretés tisztasága tiszavirága

az óceánba ömlik mosolyod meg

megremeg itt az izgalom és kulcs

a zárban és lépcsőn a láb ó mennyi

mennyi emlék zsúfolódik elmék

vándorlása a múltban-jövőben

szeretésed hangot ad és leválik

rólunk soha-nem-keresett magány

 

Valaha csentem volna tőled álmot

orgonán Bachot vagy népzenét

szegődtem volna a hold-karéjhoz

sodró vízesés felé eveztében ha

szikláid peremét látni véli szívem

kis csúcs nagy bukkanó nagy csúcs

kis bukkanóval elértem szirtedet

amíg piheg és szárad a testem is

beszélek hozzád szívzörej-hangon

bent kalapálják s a remegésben

sejteni fogod ámbárjaim kezdhetem

a merszem is egyetlen ábránd

fent tölteném az éjjelt ma Véled alvó

nem kopár és mégse érdes Testeden

Legutóbbi módosítás: 2011.01.20. @ 10:25 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak