Seres László : Tisztítótűz

A rövidebb út a nehezebb,

ami önmagadhoz elvezet.

 

Valami titkos szellő-halk tudat,

szédült szív, áradó vak kábulat.

Valami fegyvertelen lágy éhség,

csillagjegy, tűzvarázs,gyáva-merészség.

Valami túlcsordult ösztönélet

festi át naponta csalfa képed.

 

A rövidebb út a nehezebb,

ami önmagadhoz elvezet.

 

Csak magadon át, hogy megtudd, ki vagy.

Tavaszba visszatérő madárraj,

röppenő vágy új hazára lelten,

örökké változó ismeretlen.

Levetett arca a tegnapoknak,

hogy csodára lelj,

 hordj szebbet, jobbat,

rontótüzek ellen s keresd, érezd

az utat, amin jársz, hogy megérkezz.

 

A rövidebb út a nehezebb,

ami önmagadhoz elvezet.

 

Lelket tisztító fáklyákat gyújtva

megszületsz szeplőtelenül újra,

nem Istenként, csak, mint az emberek,

hogy mások is rád ismerjenek.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.01.20. @ 09:35 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.