Szenvedélyek
Iszonyatos tud lenni, ha az egyik házastársnak káros szenvedélye van. De ha mind a kettőnek!
Laura az asztalnál ült, és szórakozottan keverte a kártyát. Mihály a fürdőszobában matatott, majd finom illatfelhőben, szinte tánclépésekkel kivonult.
Egymásra néztek.
– Jól van, jól van! Visszafogom magam!
– Tudod, mit? Ne ígérj semmit! Felesleges, tudjuk jól!
– Akkor csak annyit: megpróbálom!
Laura bosszús arckifejezése azt mondta: Ugyan! De amikor a férfi hozzáhajolt, szenvedélyesen viszonozta a búcsúcsókot.
Talán minden másképp lenne, ha a kezdeti tűz alábbhagyott volna bennük! Akkor kevésbé lenne elnéző, s talán már csak halványan emlékeznének egymásra.
Miután magára maradt, Laura elmerengett a múlton; a találkozásuk olyan volt, mint egy vulkánkitörés, vagy akár az ősrobbanás! Miért is ne! Az első pillanatban történt valami… Aztán minduntalan egymás mellé sodródtak… Istenem! Mekkora buli volt! Voltak vagy százan! De neki csak egy valakiről szólt! Az első közös tánc mindent eldöntött, pedig az egy őrült vad rock volt, nem is értek egymáshoz közben… Hanem a másodikban!
Csengettek. Szerencsére, mert már azon gondolkozott, Mihály után telefonál…
Az ajtóban négyen álltak, a barátnői. A lakás rögtön megtelt zsivajjal, nevetéssel. Körülülték az asztalt, minden arcon izgatott várakozás.
– Hol kezdjem? – kérdezte Laura a kártyával a kezében.
– Ahogy szoktuk… Balról jobbra.
– Akkor emelj, drágám! – nyújtotta a balján lévőnek a paklit.
Feszült csend. A lapok a helyükre kerülnek. Laura mélyet sóhajt. Körbenéz, majd elkezdi:
– Ritka jó lapok! Három hónapon belül valóra válnak a reményeid, egy nagy szerencse ér, nyerhetsz is, akár pénzt, akár lehetőséget, de úgy látom, inkább pénzt. Egy fontos üzenet érkezik hamarosan, emiatt el kell utaznod, az egészségeddel minden rendben lesz.
Az asztal körül elégedett moraj. Laura felszedi a lapokat, laza csuklóval kever, aztán a következő barátnőnek nyújtja. Hosszan nézi a kiterített lapokat.
– Valami rossz hírt látok. Rossz maga a hír, de az a szándék is, amellyel tudatják veled, a szerelmeddel kapcsolatos, lehet, hogy valaki azt akarja elhitetni veled, hogy megcsal. Ne hidd el! Ha sikerül legyőznöd a féltékenységet, azzal nyersz, s az illető rövid időn belül belátja, vesztett.
– Ez telibe talált, Laurám! Tegnap kaptam egy SMS–t, hogy nyissam ki a szemem. Azt hittem, téves.
A feszültség egyre nőtt az asztalnál. Laura haladt körbe. Így szólt a következőhöz:
– Amire most gondolsz, amire vágysz, felejtsd el gyorsan! Illúzió! Még bele is halhatsz! Mire készülsz?
Választ sem várva, újra keverte a lapokat.
– Hát ezt nem hiszem el!
– Mi az? Mit látsz?– hajoltak közelebb mind.
– Elmondod? – nézett Laura a feszengőre. Nézett rá kitartóan, szigorúan, nem hagyta menekülni, mígnem az az asztalra borulva felzokogott.
A többiek döbbenten nézték a jelenetet.
– Én küldtem az SMS–t! Szerelmes vagyok a férjedbe.
A csend szinte kikristályosodott a szobában.
A másik nő felpattant, el akart rohanni. Laura az útját állta.
– Nem te, ő megy el!
Lassan tértek magukhoz.
– Folytassuk? Vagy főzzem a kávét? – kérdezte Laura később.
– Folytasd! Ahogy szoktuk, uzsonna az első kör után
Laura engedelmesen a pakli után nyúlt, lassan keverni kezdte.
– Áruld el! A kártya mondta meg, vagy tudtad máshonnan?
– Honnan tudtam volna? Engem is meglepett, hogy ennyire tiszta útmutatást adtak a lapok.
– Szinte hihetetlen!
– Akkor ne hidd! – csattant fel Laura.
– Jaj, bocs, nem úgy értettem.
– Én se! – mondta engesztelőn. – Már veszít, érzem, attól vagyok ingerült.
Gyorsan kirakott néhány lapot.
– Tessék, itt van! Veszteség, szerencsétlenség, negatív érzelmek… Lehet, hogy a lakást is elkártyázza ma. Jaj, lányok, nagyon rossz érzésem van.
– Menjünk el?
– Dehogy, dehogy! Majd igyekszem nem Mihályra gondolni.
Pár pillanatra lehunyta a szemét, az arcáról mintha darabokban tört volna le a feszültség, mosolyogva nézett körbe.
– A munkádban nagy előrelépés várható, minden sikerül, amibe most belefogsz, a kollégáiddal is remek lesz a kapcsolatod. Lesz egy kis megtorpanás, de a kis akadály rövidesen elhárul, ebben váratlan segítség adódik, s végül minden úgy alakul, ahogy eltervezted.
A barátnő megkönnyebbülten fellélegzett.
Már csak egy valaki volt hátra, Laura nyugodt mozdulatokkal keverte a kártyát:
– Ó, ez az elégtételek napja?! – kiáltott fel. – A boldogságod útjába egy jó barátod gördít akadályt. Van valaki, egy nő, aki nagyon szeret, talán az édesanyád, ő szerencsére jól látja a dolgokat, hallgass rá mindenben!… De ezt most megnézem még egyszer, izgat ez az akadály.
Újra keverte a lapokat.
– A jó barátod egy nő, aki talán nem úgy szeret, mint egy barátnő, azt akarja elérni, hogy a szerelmed utazzon el, talán külföldi munkát ajánl neki, mert nagyon féltékeny.
– Úristen! Megölöm!
Uzsonna közben Laura kirakott egy sort:
– Ki fogad be? Mihályom csak veszít, veszít…
Éjfél is elmúlt már, amikor zörgött a kulcs a zárban.
– Ilyen sokáig játszottatok?
– Sétáltam egy kicsit…
– Mennyi?
Mihály sóhajtott.
– Gyere, ülj ide, mellém! Kigondoltam valamit.
Ettől kezdve a szerencse Mihály mellé szegődött. Szinte már féltek vele leülni. Ő csak mosolygott! Nem igaz, hogy aki a szerelemben szerencsés, az a kártyában nem! Hiszen neki azóta van szerencséje, hogy Laura elkíséri a kártyapartikra.
Csak sokára derült ki, hogy a háttérben kártya–fúzió van; Laura a kártyák jós jelentéseivel üzent, s a fecsegése nem afféle asszonyi locsogás volt, hanem pontos tájékoztatás a partnerek lapjárásáról: piros ász – nagy szerelem, makk nyolcas – halál, zöld hetes – utazás.
Hogy miért buktak le? Laura azért találta ki ezt az egészet, mert elege lett Mihály örökös vesztéseiből, de őt magát nem akarta elveszíteni. Hagyta egy kicsit szárnyalni, majd kiszivárogtatta a titkot – hogy Mihállyal többé senki ne üljön le kártyázni.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.01. @ 11:59 :: Józsa Mara