Koponya alatti csaták harca,
lázas gondolatok forradalmi görcse,
homlok mögött a tudások hada,
már csak hordalék; ?si csontok eltiprott h?se.
Felaprózott világtervek,
egy bolygónyi panasz a medrébe lazul
a sérelmek méteresen mélyek,
emberek-emberek; lemorzsoljuk egymásról magunk.
S így ócskább a lét,
egyre édesebb kábulatra vágyunk
a csodákat rég kifeszítették,
mellkas mögül kiáltozunk.
Látom, ahogy felvillan eszetek,
hallom beszédek alján a lelényegülést,
de attól a perct?l téveszmék börtönébe érkeztek,
ha nem hisztek világmegváltó mesét.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.25. @ 21:06 :: Csonka János