minden álmod átszövi
az elképzelt élet
hol koldusként
sem lennénk
sohasem szegények
gyermek voltál
tág szemmel
nézted arcom
hányszor égette
tarkóm kitartó
lázas tekinteted
míg kóborló kedvem
kísért az életen
titkon mindig
ott voltál nekem
eltemetett
fáradt
angyalszárnyas
régi szerelem
éjszaka még úgy ölelsz
mint régen
ajándék csókok
titkos kísérletek
hogy a valótól távol
egy úton járj
ezer év után
újra még velem
de hideg falak közt
nem ér el kezem
szétrobbant minden
mozaikok hullnak ránk
utcák járdák
szök?kutas
távoli terek
padok parkok
sodró viz?
parttalan
folyók
e csillámló
furcsa áradat
sosem sodorja el
tékozló
szívünkb?l
az emlékké feslett
gyönyör? arcokat
