Z. Farkas Erzsébet : ÉLETSEBEK

Talán megtalálom,
talán észreveszem…

„Észre sem veszem, hogy megyek, haladok az életben,

mert nem az út nehéz, hanem nehézség maga az út.” (Tolvaly Ferenc) 

 

 

 

Láthatatlan cél sodorta úton haladok,

a levegő nyirkos, maró hideg,

magas hegyek között sűrű az erdő,

hangtalanul sötét, és rémisztő.

Fáradhatatlanul megyek, botorkálok,

a foszló köd árnyékként imbolyog,

fátylán át irányt mutat: itt vagyok.

A fénysugár kibújik, fagyos utam könnyül,

a metszőn fújó hideg szél enyhül.

Csodálkozom, remegve megállok,

a tisztásnál kristály-patak folydogál,

széjjelnézek: vajon kit, s mit keresek.

Talán megtalálom, talán észreveszem?

Árnyékod mögött láz fogja el testem.

Hittel vezet, odavezet, ahol nincsenek sebek.

Életsebek.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.03.06. @ 15:46 :: Z. Farkas Erzsébet
Szerző Z. Farkas Erzsébet 63 Írás
Z. Farkas Erzsébet Kazincbarcikán élek. Hiszek Istenben - a hit - szeretet - szépség és remény érzéseiben. Ha nem hinnék, magam tenném lehetetlenné. Minden egyéb, ami létemmel összefügg Istentől való. Boldogságom, két gyermekem, szeretteim, embertársaim. A betűk minden élethelyzetben hű pajtásaim. Követnek mindenhová, hogy állandóan keressem a helyes ösvényt. MEGCSILLANÓ ÉLETÚT Célirányos útjaimon társamul szegődött hozzám a Nyár hittem benne, hogy itt marad de nyújtózásában megcsillant az ökörnyálú Ősz hajszál.