Elbeszélés

Végre, megtaláltam! – 9.

Múltak a napok, meleg napok, zivatarral tarkítva.   Csak a legszükségesebbekért jártam el otthonról vásárolni. Szinte minden időmben olvastam, régi klasszikusokat vettem le a polcról. El is felejtettem Anikót, Andrást, Pétert; ha olvasok, számomra megszűnik a világ. Aztán egy forró [… Tovább]

Vers

Mit tehet a szerelméért

Mit tehet a szerelméért,  kit megcsaltak. Felejtse el,   vagy hullajtsa könnyét, vérét  sziklaszívvel s temesse el vélt szégyenét a zsenge rét, vagy vetett magok kalászán  új kenyere foszló testét  álmodja éhezőn a száj  édesen és keservesen.  Vagy csak szeressen. [… Tovább]

Vers

AZ EMBER

(LEHET)   „Nem felelnek a képek”*: emlékek.Választ csak az utak, s rajtuk az előre, majd hátra jutó lépések adnak,meg a kátyúk, s bennük a sár…Isten-izzadságból. A képek: emlékek nem felelnek.Vannak, voltak, és lesznek úgy, mint a Nap, ami sárgát ken– télen és [… Tovább]

Vers

Múló

      A perc múlik, mint boldogság, mint fájdalom, mint az élet. A próbatételek azok, mik sosem érnek véget. Égig érő füst a maradás, öncsalás, életnyi önmarcangolás. Becsapni magad, becsapni mást. Keresni, ki volt a hibás. És napra nap, [… Tovább]

Vers

A rókalány

Meleg, asszonyi öl az este, a hold szemérmetlenül nagy, a rókalány lehunyja szemét, és teste elernyed, vagy csak halott, vagy te vagy.   Benne a világok, csillagok vándora, szerelmesek kéjes sikolya, a rókabőrön hagyott egy rést – látod? Istenek Istene! [… Tovább]

Vers

Élek

    Amerre járok remeg a föld, mély szakadék ásítja léptem nyomát. Arany-tollú sólyom szárnyal fönt, szeme az enyém, vele látok csodát.   Levegő-járó csizmám szakadt, a vándorló szél árny-hajamban lakik, kalászok sóhajtása maradt, az északi fényt altatom hajnalig.   [… Tovább]