Maretics Erika : Élek

 

 

Amerre járok remeg a föld,

mély szakadék ásítja léptem nyomát.

Arany-tollú sólyom szárnyal fönt,

szeme az enyém, vele látok csodát.

 

Levegő-járó csizmám szakadt,

a vándorló szél árny-hajamban lakik,

kalászok sóhajtása maradt,

az északi fényt altatom hajnalig.

 

Cet-citerán játszik a tenger,

társak visszhangzó selyemhangja ölel,

szilafogam áhítja egyre

a krillt, száguldok, a mélység-ég közel.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.