Vandra Attila : A táltos lánya 30. Csaban kán felavatása

Sári Kán napjai meg vannak számlálva. Örökösének Csabant jelöli ki, aki “kénytelen” feleségül venni szerelmét, Dilayt.

 

Már aznap este kiderült, mennyire igaza volt Bolan jabgunak. A szertartás után összeült az új kán vezetésével a mergenek tanácsa, némiképp a beavatás részeként megtárgyalni a baskortok helyzetét, és irányvonalakat keresni a jövőre nézve. Az „új seprű” sok esetben szakított az előző kán (rendszerint elhalálozott atyja) nézeteivel, és új utakat keresett. Jó alkalom „Tengri új földi helytartóját” szembesíteni olyan panaszokkal, amelyeket valamely okból nem volt tanácsos elődjének megmondani, vagy amelyeket elengedett a füle mellett.

Pont „az új szelek másképp fújnak” jelige reményében a szomszéd népek is küldtek követeket, üdvözölni az új kánt, megerősíteni a jószomszédi viszonyokat, megalapozni azokat — talán az új vezérrel ki lehet egyezni, ha a régivel nem lehetett —, esetleg emlékeztetni őt elődje ígéreteire, saját követeléseikre. Csaban kán beiktatása sem lehetett kivétel.

A jüecsi követ az üdvözlés közhelyei után felajánlotta segítségüket, no persze, ellenszolgáltatásért cserébe… Hiszen egy új kánnak, főleg ha nincs meg a szakrális származása, szembe kell néznie a követelőkkel, az uralmát megkérdőjelezőkkel, ahhoz pedig sereg is kell, és megfelelő tapasztalatú hadvezér is… Jól jön a jó szomszéd…

Csaban kán atyjára nézett, akinek remegő arcizmaira kiült a felháborodás a mézesmázos szavak mögé rejtett fenyegetés hallatán. Ám e hangulatban is jelzett szemével az ifjú kánnak, nem kellene úgy válaszolni, hogy azt nyílt hadüzenetnek lehessen értelmezni.

— Ezt Bolan jabguval, a baskort seregek parancsnokával, és a mergenek tanácsával meg kell beszélnem. Olyan döntés, amely hosszú időre meghatározza a népem sorsát. Köszönjük az ajánlatot, ha tényleg igényt tartanánk a szövetségre, majd értesítjük uradat. De ha az igen mellett is döntenénk, biztos nem ilyen feltételek mellett — felelte Csaban kán, majd intett, várja a következő küldöttet.

Az ujgur követ került sorra.

Nur kán üdvözletét küldi. Készen áll a régi szövetség felújítására, de szeretné azt új alapokra helyezni. Szükségesnek talál ennek érdekében egy személyes találkozást. Miután beiktatásod utáni elfoglaltságod időt enged neked, uram, szívesen lát ordujában.

— Köszönöm a meghívást — pillantott Csaban kán fél szemmel atyjára, aki bólintva jelezte beleegyezését. — Bolan jabguval együtt jövünk majd. Amiként a jüecsi küldöttnek is mondtam, nyitottak vagyunk a szövetségek felújítására, ha az a baskortok biztonságát és a békét szavatolja, de természetesen nem bármilyen feltétel mellett — nézett még egyszer a jüecsi küldöttre, aki időközben helyet foglalt a hallgatóság körében.

Az azonnal érzékelte az árnyalatnyi különbséget. Szívesen vitába szállt volna, ajánlatát új érvekkel támasztva alá, de a protokoll nem engedte meg ismételt felszólalását. Így jobb híján egyik mellette ülő mergenhez intézte üzenetét, arra számítva, tartalma úgyis eljut majd az ifjú kán fülébe.

— Fiatal a kánotok, tapasztalatlan, heves, és látszik rajta, nem káni jurtában nevelkedett… Azt hiszi, ha már felkenték, bár nem folyik szakrális vér az ereiben, egyenlővé vált az istenekkel, hatalma és szava szent és megkérdőjelezhetetlen. Hiszen ő nem Bas Kort Ana leszármazottja, ahogyan ti nevezitek. Azt sem méri fel, ki számára a hasznosabb, és megbízhatóbb szövetséges… Ujgurok… Az utóbbi időben hol ide, hol oda csapódtak. Szövetkeztek veletek, aztán inkább a kirk küzökkel. Később a kirk küzök ellen nem a baskortok, hanem ellenségeitek, a porok segítségét kérték. Nemcsak átengedték őket a területükön, hogy megtámadhassák Sári Kán orduját, hanem még aktív részt is vettek a félrevezetésetekben… Ugyanakkor nem engedték át a baskortokat területükön, bosszút állni a káni ordu megtámadásáért… Én helyettetek ilyen lóra nem tennék. Amint fordul a szellő, már nem lehet rájuk számítani. Segítünk, hátha legközelebb rátok szorulunk… Nem örök szövetség az ilyen. De amit megfizetnek… Azért érdemes fenntartani a szövetséget. Megbízhatóbb. S ellenségetek akad elég. A kirk küzök rendszeresen betörnek Baskortföldre rabolni, a tatárok szövetségeseik… Ha a csenjünök nem lesznek többé elfoglalva a sanjü[1] megválasztása miatt kialakuló belső harcaikkal, a csatához szokott harcosaik új áldozat után néznek majd… Vidékük sivatagosodik el az utóbbi évek aszályai miatt. Egyedül maradhattok egy tapasztalatlan kán vezetésével.

— Ha annyira gyermeknek tartod, hívd ki párbajra… Már ha meguntad az életedet… — vette védelmébe a mellette ülő.

— Hallottam hírét… Egy kánnak egy csatában nem vívni kell tudnia, hanem seregét irányítani. Nem ő, hanem katonái vívják meg a csatát…

— Azért van kettéosztva nálunk a hatalom. A baskort seregeket Bolan jabgu vezeti. Még húsz telet sem töltött, amikor egy csatában a seregek parancsnokságát Sári Kán már rábízta. A jüecsik ellen… — nézett a küldött szemébe a mergen némi iróniával a hangjában.

— Azt a csatát egy istennő beavatkozása döntötte el…

— Arra az istennőre pedig máskor is számítunk. Főleg, mert a kánunk a fia! Úgyhogy ne féltsd a szakralitását!

— Majd meglátjuk, mit szól majd az új kánhoz például Arüszlán bátyja, akinek a holttestén át lett kán! — vált élessé a jüecsi hangja. — Amikor baskort baskort ellen fordul majd.

Arüszlán bátyja hűséget esküdött Csaban kánnak! Pedig nemcsak az öccsét, hanem édes fiát is megölte.

— Színből… Szeretném én látni igazi arcát…

 

— Akkor nézz a szemembe! Ilker mergen vagyok, Arüszlán bátyja! Emlékeztesd uradat — szakította félbe a küldöncöt —, legutóbb ott, abban a szorosban — mutatott a hegyek felé — futamodott meg egy jókora jüecsi sereg. Elég kevesen tértek haza… A fenyegetéstől nem ijedünk meg.

— Azóta jóval nagyobb területet mondhatunk magunknak, és nagyobb sereget is… — felelte a jüecsi, majd vérvörösen felállt és távozott, nem épp az illemnek megfelelően.

Más nem zavarta meg a követek meghallgatását. Ám Bolan, amint Ilker mergen elmesélte neki és Csaban kánnak az esetet, elégedetlenül megcsóválta a fejét.

— Amit a küldöncnek mondtál, az felér egy hadüzenettel. Sürgősen szövetségesek után kell néznünk!

Könnyű mondani. Mióta Arüszlán beavatkozott a kirk küz belviszályba, az akkor uralmon levő kánt támogatva, szerzett egy szövetségest. Ám amint megdöntötték uralmát a tatárok segítségével, a helyzet megfordult. Szabályos háborúra ugyan nem került sor, de mindkét fél részéről rendszeressé váltak a határsértések és fosztogatások. A helyzet elég feszültté vált már egy fegyveres összecsapáshoz. Ám mivel a tatár kánbikeh a kirk küz káni családban született, szövetségesek.

A Keleti szomszédjaik, a csenjünök és mengwuk nemcsak egymással álltak harcban, hanem utódlási viszályok is zavarossá tették az ottani helyzetet. Arüszlán beavatkozása a kirk küz belviszályba is óva intett. Kétélű lenne beavatkozni bármely oldalon. Maradtak egyetlen lehetséges szövetségesnek az ujgurok. Csaban kán uralkodása — szándéka ellenére — nem megbékéléssel, hanem háborús fenyegetéssel kezdődött.

Sokat nem lehetett halogatni a találkozót az ujgur kánnal. Ám kockázatos, ha Bolan jabgu is, Csaban kán is elhagyja a káni ordut, főleg egy ilyen fenyegetés után. Előbb meg kell erősíteni a délkeleti határokat. Bár… az képtelenség, hogy már másnap támadás érje őket, hiszen a jüecsi küldött abban azt remélte, ráveszi a baskortokat az adófizetésre a „védelem” ellenében. Még időbe telik, amíg sereggel térnek vissza. Ám kisebb betörések, határsértések elképzelhetők. A káni ordu nincs messze a határtól. Végül Szonkhort, a jurmaty mergent nevezték ki helyettesnek. Az ő szerepe lesz ellátni a káni feladatokat és Baskortföld védelmét, amíg távol lesznek. Kiadták a parancsot kereskedőiknek is, utazzanak jüecsi területre áruikkal, s ha csapatmozgást látnak, azonnal jelezzék. Másrészt állandó őrséget szerveztek meg az Arany hegyeken, ahonnan be lehetett látni a jüecsi területeket. Némi helyőrséget is mozgósítottak az éjszakabbra fekvő orduk fiatal batirjaiból, legyenek kéznél bármi eshetőségre. A kán sem vállalkozhat ekkora útra kíséret nélkül.

Már nagyjából felkészültek az utazásra, amikor újabb összetűzésekre került sor a kirk küz határon. Nem több a határ menti mergenek kölcsönös akcióinál-bosszúinál, de az ilyenek gyakran torkolltak már háborúba. Mi legyen most? Elhagyni az országot, mikor két irányból is fenyegetik? A veszély azért tűnt az átlagosnál nagyobbnak, mert a kirk küzök biztosan értesültek a baskort csapatmozgásokról, és tekintve a határvillongásokat, ők is betörhetnek megelőzésképpen. Inkább csapjanak össze baskort területen, mint a sajátjukon…

Összeült a tanács. Akadt érv a tervezett ujgur látogatás elhalasztása mellett és ellen. Egyrészt egyre sürgősebbé vált felújítani a szövetséget, másrészt az elutazásnak is voltak kockázatai. A legnagyobb, hogy a kirk küzök jó alkalomnak találhatják a kán és jabgu távollétét a támadásra, ürügyük akadna bőven. E hangulatban érkezett meg egy lovashírnök.

Csaban kán! Elfogtunk egy vegyes kirk küz és tatár csapatot a területünkön. A kirk küz határon jöttek át. Azt állítják, ide, a jenei orduba igyekeztek, békés szándékkal. De fegyveresen… Vezetőjük azt állítja, ő a tatár kánzáde. Anája pedig a kirk küz kán nővére.

— Talán itt az égből pottyant megoldás? Vezessétek ide őket!

Eren kánzáde vagyok, a tatár kán fia. Bahar (tavasz), a kirk küz kánbikeh küldött. Úgy hallottuk, kámotoknak különleges kapcsolata van Umay Anával. Egyesek szerint Umay Ana leánya, és természetfeletti erőkkel bír. Csaban kán, engedélyedet kérjük, hozzá fordulni segítségért.

— Miről lenne szó? És miért te jöttél?

— Kicsit sok a feszültség az utóbbi időben a kirk-küz-baskort határon. Köztünk nem voltak villongások. Ezért magamra vállaltam a közvetítő szerepét. Átok ül nagybátyám, Küzej kán családján. Három asszonya közül egyiknek nem fogan gyermeke évek óta. Egy másik a szülésbe halt bele. A harmadik, az első felesége, Bahar kánbikeh három gyermeket hordott ki, de csak hét holdtöltéig. Mindhárom időtlenül jött világra. Egy sem maradt életben. Egy kánnak pedig kell örökös. Évekig tartott náluk a belviszály, ezrek haltak meg, egyesek a harctéren, sokan kivégezve… Most béke honol az országban, mióta Küzey kán uralkodik. De a belviszály elölről kezdődhet, ha nem lesz jogos örökös. Ezért akarunk Babba kámhoz fordulni segítségért, aki úgy tudjuk, a te anád, Csaban kán.

— És miként tudna segíteni innen, a távolból?

— Innen semmiképp. Oda kellene jönnie. A káni ordu közel van a baskort-kirk küz határhoz. A kánbikehet nem tudjuk ide hozni, mert nem bírná ki az utat.

— Ez csapda, uram! — szólalt meg Bars. — Túszul ejtik, aztán nyomást gyakorolhatnak rád, uram! A tatárok és a kirk küzök szövetségesek…

Eren kánzáde nem jött zavarba.

— Ezért jöttem én személyesen. Itt maradok túsznak, amíg Babba kám épségben hazatér. Velem együtt Demir mergen, a kánbikeh unokaöccse is.

Csaban atyja tekintetét kereste, aki átvette a szót.

— A tatároknak is üzentünk, ha kánotok úgy gondolja a jószomszédi viszony ápolása érdekében, tisztelje meg egy követtel a kánunk beavatását… Nem találta fontosnak.

— Nekem kellett volna jönnöm. Én képviseltem volna atyámat, ha ide érek. Utam Küzey kán orduján át vezetett. Ott ajánlottam fel a szolgálataimat nagybátyámnak.

— És miért nem értél ide idejében? — gyanakodott továbbra is Bolan.

— Ideértem volna, de a határ menti kirk küz orduban töltöttem egy éjszakát. Támadás ért minket. Baskortok égették fel az ordut. Vissza kellett fordulnom. Meg kellett beszélnem Küzey kánnal az esetet is — nézett egyenesen Bolan jabgu szemébe.

Bolan jabgu fürkészően Csaban kánra pillantott, majd végignézett a tanács tagjain. De jó lett volna most, ha itt vannak a mergenek! De hát a beavatás után legtöbben hazaindultak. Szonkhor szólalt meg.

— És ha csapattal kísérnénk?

— Van felhatalmazásom e feltételt is elfogadni. Persze attól függ, mekkora seregről van szó.

— Ez csapda! Ne menjünk bele! Minden feltételt elfogad. Ez gyanús! — hangoztatták többen is.

Felkérték Eren kanzadet, vagy azt, aki annak adta ki magát, hagyja el a tanácsot. Ezt nyugodtan kell megbeszélni. Tatárnak tatár, beszédéről lerítt származása. Minden, amit mondott Küzey kán örökösödési nehézségeiről, az is. A tatár kánzáde nagyjából annyi idős, mint ő. A határ menti baskort ordu csapata tényleg betört akkoriban a kirk küz területre. No, nem ok nélkül, hanem válaszként egy azelőtti rablásra, amelynek a határ menti baskort ordu volt a szenvedő alanya.

Kivételesen Babbát is meghívták a tanácsba. Nő létére semmi keresni valója nem volt ott. Kámként időnként mégis meghallgatták, vagy felkérték, tudakolja meg Tengri szándékát. Ám ezúttal személyéről volt szó. Neki meg eszébe jutott a jelenet, amikor Ilkay terhessége veszélybe került, és Ela kánbikeh előtte, a rabnő előtt letérdelt. Hihetetlen dolgokra tud rávenni a kétségbeesés! De el lehet hinni, tényleg Eren kanzade az, aki annak adja ki magát? Senki sem ismerte személyesen… Ha igen, és a baskortok tényleg megkergették a tatár kánzádét, az elégséges ürügy egy hadüzenetre. Melyik kán tűrné büntetlenül, hogy szinte lemészárolják a fiát, aki a káni cím örököse is ráadásul? Ezek után a kánzáde idejön felajánlani magát túsznak?

 

[1] A sanjü (angol helyesírással chanyu –

https://en.wikipedia.org/wiki/Chanyu ) a hszioungnuk

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hsziungnuk#Eredet.C3.BCk

uralkodóinak neve (lásd Mao-tun sanjü), míg a csenjünök a hsziongnuk  (Xianyun –

https://en.wikipedia.org/wiki/Xianyun ) elődei.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 703 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.