Vers

Ezeregy éjjel

Ezeregy éjjel Nagypapáék ezeregy éjjel lapátolták a földet Szibériában, ástak éjjel, és ástak nappal. Fekete ruhák száradtak a kötélen tizenöt évig, vagy örökké. Van, aki már soha többé nem mesélhet – mondja nagypapa, majd én  helyettük is elmesélem. Lapátoltuk az éjszakát, hogy végre nappal legyen, ellapátoltuk a tudásunkat, az érzéseinket, a szibériai tigrisek kihullott szemfogait és minden történetet, hogy majd rátaláljatok. Ezeregy év múlva. 

Emlékirat

hegedű, citera, tárogató

Eldugva a Viharsarok úttalan rejtekében is éltek, élnek emberek, akik nem jártak színházba, mert nem volt, hát csináltak maguknak, a múlt század derekán rendeztek bálokat még a gyerekeknek is, és voltak zenedélutánok, kamarazenélések, utcabálok is. Gyerekkorom emlékeiből. A hegedű   [… Tovább]

Vers

Keep smiling, please!

    Fogkő-zománctalanítást vállalunk, minden mennyiségben. Uraknak dupla áron, hölgyeknek, csillagfényes éjszakákon, félfizetéssel. Ne foglalkozzanak azzal sem, hogy ez nonszensz, nálunk a yessens már rég elfogyott. Az általános és relatív időszűkület széllel bélelt fogalmát, összement idők ránk járása csigázza fel. [… Tovább]

Elbeszélés

Imola 19.

19.   — Megjöttünk! — sikoltozták Panni gyerekei. — Gyertek be, és meséljetek! — Mi csak röviden maradunk, Panni. Szeretnénk mielőbb hazaérni. Andrást össze kell készítenem. Ki tudja, mikor láthatjuk újra. Mert ígérni sok mindent lehet, de betartani…? — Már [… Tovább]

Vers

azt mondta

“most nem mond…nem mond nekem semmit csak itt a képen szépen mosolyog.”       azt mondta, amit a szememben lát,azért érdemes volt megszületni.azt mondta, hogy örökre velem.azt mondta, nem kell többé senki,aztán lazán elrepült a fényeken. – még azt [… Tovább]

Vers

Zakatol a csend

      Éteri ködben búj a távol,csodáját a földre leküldve,fátyolba öltözött az erdő,nyertes lett a sötéttel küzdve.Komótos léptek halk nesze tűn’a világ zajától messze fut,távolodom a messzeségtől,hajamra a fény fon koszorút.         2017. júl. 12.   [… Tovább]

Vers

Hatások

Kékedben fürödtem. Szenvedélyed szivárványa káprázat volt az ’örök’  fogságában. Hatása orkán erejű, lelkem széttépett árnyékként, alattam elterült. Zuhantam mélységedbe kapaszkodva, e fájó megkötést soha nem oldva.    

Fordítás

Ion Creanga: Mese egy lusta emberről

Ion CreangăMese egy lusta emberről                                   Koosán Ildikó fordítása Mondják, volt egyszer egy faluban egy szörnyen lusta ember, annyira lusta, még falatot sem vett a szájába, hogy megrágja. A falu látta, hogy ez az ember nem keres munkát, de még a fejét [… Tovább]