Vers

4X4

Kóbor remény, (ki)végzet(t)-eb Idő tengelyén félve hasal, Szűkölő szóval üres zsebet, Kilógó elefánt-fület vasal.   Pokróc tudatba szőtt valóság, Póráz, nyakadra hurkolva kéjeleg, S mint birka-útra terelt jószág Nincs múltja, s nem lesz veled.   Kóbor eb, kivégzett remény, Idő [… Tovább]

Vers

amikor a csend

(sokadik születésnapom előtt)   inamba szállt a bátorság amikor a csend sűrűsödni kezdett (ez a múlt században gyakran megesett) de így vagyok ezzel mostanság különösen esténként   egyszer volt rég kislánykoromban (ha egyáltalán voltam kislány kislánykoromban) szerepeket játszottam királylány lehettem [… Tovább]

Kisregény

A táltos lánya 28. Segítséég!

A küz kuumayom, Csaban lován Dilay legyőzi és megkorbácsolja Karát, aki bosszút forral. Arüszlán azt ígéri, Csaban fejét véteti, ha meglátja mostohalánya közelében…   Arüszlán még egyszer körülnézett, mint hadvezér a terepen, amelyen csapdába szándékszik csalni az ellenségét, majd vett [… Tovább]

Vers

A Földönkívüli monológja

Egy névtelen, messzi bolygó fürtjéről szakajtottak valaha ide engem, minden mondat egy bús, fényévnyi félkör, mit eszem víg egészébe kell csennem. Érlelem, képzelem, majd dúlva fékezem magam, ha túlcsordulna bennem egy-egy szó, és máris tovarobog életérzésem, a minden földi pillanatot [… Tovább]

Vers

Ing

hatodik évfordulóra     Vasalom lazacszínű inged, majd felveszed, nadrágba gyúrod, helyenként meggyűrődött megint, belső világoskék csíkjai mint érrendszerek, szívből futnak szerte, nyakadon a megérkezés. Fölvetted a szabadság pálmaágát, indulsz, jó lesz velem odakint.        

Vers

…et labora

  ruhát teregetsz esti harangszóra kapucsukódásokból jelentést veszel gépiesen mozogsz szökik az óra homlokodra lágy csíkot meszel és összecseng sokfajta isten csattog rá ostor és csorda kongat versre kattog e kánon itt benn predestinált este idill szombat       [… Tovább]

Vers

Te meg én

Vakon követtelek, mert vakká tettél, látók közül az egyetlenegyet. Én álmodoztam, te megteremtettél önmagadnak, hogy semmivé legyek.   Felégetsz mindent, mint bűvös varázsszer, mert vagy. Egyszer sok, másszor meg kevés Veled őskövületnyi szárnyalás lesz ez ájulásig tartó lebegés.   Szomjazom. [… Tovább]

Vers

Hallod-e, kedves?

    Hallod-e, kedves a fénysuhogást? Lebben az éjben az égi-selyem. Szűkre szabott ma a Hold mosolya, hallgat a tóban a békacsalád. Érzed-e, kedves e szívdobogást?  Hű szerelemnek a sóhaja száll. S hallod a csendnek e csöppnyi neszét? Gördül az [… Tovább]

Vers

De jó neki!

Csak csend a csend felett       Csak csend a csend felett,  s halk nappalok nyomán  már megjelent az est. Álarcot fest, fényt komponál, az égvásznon már csillag jár. Hold nyakláncát rendezgeti. Övé az éj – de jó neki! [… Tovább]

Vers

Kezek kezdetén

A kézzelfogható nem tölti be a két kéz között rejlő ürességet…       A kézzelfogható nem tölti bea két kéz között rejlő ürességet.A Távolság bong és kong, majd rajonga testért, ami „ó, mily volt, s de szép lett!”   [… Tovább]

Vers

Csak

    Csak boldogságra vágyunk,csak túlélni próbálunk,csak átlépünk a korlátokoncsak virrasztunk hajnalokon.   Csak hűségesen teremtünk.Ha Isten velünk, ki ellenünk?Csak csendben értünk meg másokat,csak mezőn szedünk virágokat.   Csak sétálunk a sírok között,csak elbújunk a nagy fák mögött,csak örömünk minden [… Tovább]

Vers

Ne…

    Ne erőltesd a vers-sírást, mondanád, belső párbeszédünkben. Jó, de azért motoz az ég. Akasa a könyvtárból jön mint pilleszárnyas hópihe,  ha fenn is akad pár, borostyánkönnybe érlelődne a szemek fű szoknyácskáin – kibetűzni.             [… Tovább]

Vers

Szívszorítva

                Egyszer majd emlék lesz ez is,             ugyanúgy, mint a többi.             Feküdni-kelni, létezni,             mintha nem történt volna semmi.   Várok. Végtelen remegés terül szét szobámon. Én fekszem itt? Vagy valaki más? Vicsorog rám az álom. [… Tovább]

Vers

Vajszín illatágy

  Emlékeim mint lassan bezáruló ajtók, kikopnak memóriámból, kirekesztem magam a múltból, s meghunyászkodom egy mai csábítástól. Halvány vajszínű rózsa illatát majszolom, esszenciájába vesztem el, vadító izgalmakat lehel a képzeletemben, pedig csak egy virág, csak első pillantásra tündököl a szirma, [… Tovább]