P. Tóth Irén : Múló

 

 

 

A perc múlik, mint boldogság,

mint fájdalom, mint az élet.

A próbatételek azok,

mik sosem érnek véget.

Égig érő füst a maradás,

öncsalás,

életnyi önmarcangolás.

Becsapni magad,

becsapni mást.

Keresni, ki volt a hibás.

És napra nap, és évre év,

míg végül rájössz,

valahol ottfeledted magad,

és beléd kövült a megszokás,

 mozdulatlanság.

Mint rongybaba egy sötét láda alján,

vacak mütyür, kopott élet kalapján.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.