Világkép Koosán Ildikó Tengernyi élet, világnyi halál, bakancsos horda dúl a sírokon, a múlt szelleme ölni visszajár, gerjedő indulat lépten-nyomon; Véletlenszerű, lesz-e holnapunk, estére jut-e védett menedék, bölcsőben ringó ifjú önmagunk szemén a hályog kinyílhat –e még; Vadont épít a kor maga köré, túlélőesélyt ki- ki válogat, hívők szerint a döntés Istené és van, aki e csapdán fennakad; A parton nem vár szalmaszál, se fű, jövőképünkre az ég rászakadt… Bocsáss meg Múzsám! Ma ily keserű ízetlen szó lett számban a falat. 2017. július 23.
