Kelemen Zoltán Szerző
Vezetéknév
Kelemen
Keresztnév
Zoltán
3 év 5 komment

mikor egy emlék újra éled
megdobban a szív
és hív

valami messzi tájra

elfeledett boldogságot igéz minden pillanat
és éleszt újra egy fakuló érzést mi még megmaradt
kételyekkel lép az ember a homályba
és csak reméli hogy ott két ölelő kar várja
egy szerető szív
melyben még van egy kis hely számára
s hogy a heg mit egykoron otthagyott
elmúlik teljesen

kételyek benned-bennem
s egy cseppnyi félelem
mely majd mind múlik ahogy haladunk együtt az úton
kéz a kézben
egymáshoz simulva
a szivárvány felé fenn az égen
ahol szemed ragyogása tüntet el majd minden vétkem
és hol majd lelkünk fürdőzik a csodás fényben

szabadon

tisztán

mohol, 2017. augusztus 06.

3 év 4 komment

 

Keserű kávé zamatába főtt
Méreg árad a lüktető ereken.
Kies szürkeség vonz, mint azelőtt,
Mikor elveszettnek hittem mindenem.

 

Megkopott lélekbe zárt emlékek
Szöknek tőlem, egymás után, sorban el.
Eltűnnek a féltve őrzött képek,
S a csend az, mely mindenkinek megfelel.

 

Érthetetlen képletekbe vész el
Minden megtalálni hitt egyenlőség,
S az eredmény csak ront a helyzeten.

 

Válaszokat hiába keresel.
Hamuszürkévé lett felettem az ég,
S lettél egy újabb stigma testemen.

 

 

 

Mohol, 2017. Július 4.

4 év 3 komment

 

 

Kopottas kabátba öltözik a táj.
Görnyedt háttal tűnik a nyár csendben el.
Sínek közt tétován legelésző nyáj,
Melyet sem juhász, sem puli nem terel.
 
Kóró hajlik a hűvös őszi szélben,
Mint aki rejtett kincsek után kutat.
Cickány fut át a poros úton éppen.
Félénken szedeget elszórt magvakat.
 
Bodzafa hullajt el nem sírt könnyeket
Megfáradni látszik az öreg nyár is,
Koronáján egyre több a korhadt ág.
 
Szürke felhők hoznak hűvös cseppeket,
S a múló nyári égbolt kesereg, hisz
Mint mindig, úgy, az idén is megcsalták.

Mohol, 2016. Szeptember 19.

 

 

 

5 év 4 komment

 

Bármit álmodok
két szelet kenyér közé,
az éhség megmarad.
Csonka tányérom mellett
egy kicsorbult kés hever,
benne e kósza gondolat.

Mohol, 2015. Június 16.

5 év 2 komment

 

talán sosem volt
a hol volt-hol nem volt az
üveghegyen túl
szennyben úszik minden már
a mese is elpusztul

 

mohol, 2015. április 18.

5 év 3 komment

Lehet elkurvu-
lok én is, hogy szóim egy
kötetben lássam.
Talán, te is megbocsátsz,
hogy kúszom pocsolyában.

5 év 8 komment

 

Üres fejemben
helyben jár a képzelet.
Égető légszomj
tép feszülő ideget
szét, mégsem múlik a csend.
 
Gondolatvadász
lettem. Tehetetlen, ki
fegyvere nélkül,
csak bolyongó csavargó
már s mindenhol idegen.
 
Kiszáradt meder
mélyén fürdőzik porban,
csendes esőt vár,
ezerszer megfogadott
s megtagadott becsület.
 
Leheletfinom
por fedi be a múltat.
Megfoghatatlan
jövőt tagad meg a sors
koszos jelen küszöbén.

Mohol, 2015 Március 23.

5 év 12 komment

Amikor fények
alusznak ki, még nyomot
hagy a fájdalom.
Kettétépett falevél
erezetén könny csorog.

Mohol, 2014. Február 22.

5 év Nincs Komment

 

 

 

mintha értené
vérbe merült ma a Nap
új szerelemmel
takarta fáradt testét
s bújt el csillagok alatt

 

 

Mohol, 2013. Február 14.

5 év 6 komment

Csokoládéillatba fojtott mámor
Nyögése tölti ki a teret,
Újjászületik ezernyi elfeledett érzés.
Lágyan átölelő két kéz melege tesz magáévá pillanatot,
S az elhagyatott várromokon átfutó borostyán zöldje tavaszt igéz.

Csendet becéz s kósza perceket rak egésszé
Kopottas szőnyegén az idő.
Zakatolva dobban ziháló mellkasban a szív.
A megfoghatatlan terít dallamot végtelenség lába elé,
S a csalóka Nap a kifakult égre halovány szivárványt kerekít.

Mohol, 2015. Február 13.

Kelemen Zoltán Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.