szemedben laktam, s szívedben, ott éltem én,
pillád lezártam; óh, megtört a fény
kivetett szívedből egy felsőbb akarat…
nem tudtam őrizni nyugalmadat
mi az-az ötven év: egy pillanat csupán
neked: te hűtlen, kellett a végtelen…
te kezdted, te mentél, te hagytál el engem
nélküled én kitaszított, hajléktalan lettem.
szemedben laktam; enyém volt az összes ragyogás
gyermekek, csillagok, könny és édes kacagás
te voltál életem, s kenyeremben a só
te voltál nekem az élő kovász, a biztonság s a jó
nélküled nem ízlik sem víz, sem az étel
nélküled az álom tőlem messze lépdel
szívem a hiányod nem fogadta még el
cipellek szívemben fájó szenvedéllyel
Legutóbbi módosítás: 2017.07.06. @ 09:00 :: Győri Irén
