dr Bige Szabolcs- : Gerő és a ház

… mint egy színpadi jelenet

 

Gerő kissé gátlásos gyerek volt, s később is, egyetemista korában irigykedve tekintett jó svádájú kollégáira. A labdajátékokat sem szerette több dioptriás szemüvege miatt, ellenben a matematikában, s a többi reáltárgyakban otthon volt. Festeni szeretett volna, de hiányzott hozzá a kézügyessége, hogy finoman fogalmazzak. Ezért fordult figyelme a fényképezés felé. Ebben aztán kiteljesedett, sikerült a gátlásaitól is megszabadulnia. Az alapokat hamar megtanulta, s kiegészítette sajátos látásmóddal, így néhány sikert is elkönyvelhetett magának ezen a téren. Lévén, hogy kirándulni szeretett, fotótémái is a természethez igazodtak. Fényképezett fákat, tájat, erdőt, folyót, patakot, állatokat, néha még embereket is, de azok közül inkább az erdőt járókat. Képei sokszor olyan különösen mutatták meg a témáit, mintha mindjárt megelevenednének.

Legkedvesebb képe, mely a megyei tárlaton is szerepelt, egy házat ábrázolt, nagy lombos fák árnyékában. A lombok jótékonyan enyhítették az épület szögleteit és merev vonalait. A kiállító teremben egy oszlop mellett kapott helyet. Gerő az oszlop mögé húzódva leste a „műértő közönség” megnyilvánulását.

— Nézd ezt a képet, Lajos! — hallotta egyik látogató hangját. — Egész különös hangulata van. Mintha a nyitott ablakon beleshetnénk az ott lakók életébe.

— Gyere már, Lujza, még sok megnézni való kép van a falakra kirakva!

Gerőt elgondolkoztatták a hallottak. Eszébe idézte a körülményeket, amikor a képet fényképezte. Az erdőszélen bóklászva talált rá a házra. Megragadta a hely hangulata, bár nem értette, miért. Előkapta gépet, rászerelte az állványra, aztán ahogy a nyitott ablakot meglátta, gondolta, jobb lesz engedélyt kérni a házban lakóktól, nehogy később gubanc legyen. Bekopogott és belépett. Bent olyan kép tárult elé, mint egy színpadi jelenet. Az előtérben egy asztal állt, mögötte fiatal lány ételt készített a kályhánál, jobbra a szoba mélyéből egy középkorú asszony figyelte. Gerő megbűvölten nézte a jelenetet, majd összeszedte magát, hogy engedélyt kérjen a fényképezéshez.

Nemcsak hogy megkapta az engedélyt, de meg is kínálták az éppen elkészült pörkölttel.

— Csak egy darab húst teszek a tányérra — szólt a lány tányért és evőeszközöket téve az asztalra —, s ha ízlik, adok egy rendes adagot.

Gerő nem kérette magát, kettévágta a húsdarabot és megette.

— Igazán ízletes — dicsérte.

A lány elvette a tányért és bőséges adagot mért bele, odatolta a férfi elé s egy jó karéj friss, puha kenyeret rakott mellé.

— Nézem, milyen ügyesen vágja falatokra a húst! — jegyezte meg a lány anyja.

— Azért csinálom így, hogy a rostokat keresztbe vágjam. Ettől lesz puhább és ízletesebb a falat.

— Ízlik? — kérdezte a lány.

— Nagyon! — lelkendezett Gerő, s a tányért még is kitörölte egy darab kenyérrel.

— Egészségére!

— Köszönöm, s mivel tartozom a finom ebédért?

— Isten ments, hogy mi ezért pénz kérjünk! Nem tartunk fenn kifőzdét. Ez volt az első étel, amit önállóan főztem anya beleszólása nélkül.

— Gratulálok! Kegyed már kész szakácsnő. És még egyszer köszönöm, de megyek dolgomra, vár a masina!

Arra riadt fel az elmélázásból, hogy hangoskodó tumultus gyűlt a képe köré.

— Mondom, hogy van valaki a szobában! — jelentette ki egyikük.

— Gyere ide középre mellém, és nézz mereven a nyitott ablak sötét foltjára.

— Nézzek farkasszemet az ablakkal?

— Igen, igen! Látod már? Mozog valami a szobában.

— Igaaaz! — kiáltotta a megszólított izgatottan. — Alakok mozognak ott bent! Jaj, de izgalmas!

Nem folytathatta, mert a képhez rohant egy felhevült alak, és standa pityere letépte a falról „boszorkányság, boszorkányság” szavakat kiáltva.

Az emberek rárontottak, de sikerült eliszkolnia, mielőtt meglincselték volna. Pillanatokon belül jött a teremőr és a galéria tulajdonosa, de a támadó eltűnt. Felszedték a földről a kép maradványait, de teljesen használhatatlan lett.

— Hozok holnap egy másolatot — nyugtatta a kedélyeket Gerő.

Azonban ez már nem váltotta ki azt a hatást, mint az eredeti. Amikor lejárt a kiállítás és leszedték a képeket, Gerő egy mappába tette az övét és elballagott, hogy ígéretéhez híven adja át a házlakónak, de hiába zörgetett, nem nyitottak ajtót. Körbejárta az épületet, zörgetett az ablakon is, de semmi eredménye nem volt. Átment a szomszédhoz, aki éppen a kertjében tett vett.

— A szomszédékat keresem — szólott, miután udvariasan köszönt.

— Keresheti, mert tavaly óta üresen áll a ház.

Gerő csak rázta a fejét és nem értett semmit, majd dolgavégezetlenül hazament.

 

 

 …

Legutóbb szerkesztette - dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 603 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.