Bátai Tibor : átkelés előtt

2017.07.18. Bátai Tibor Vers 16
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

                                                                      valahol messzi mintha egy csillag 
                                                                      de csak a képzelet 
                                                                      csak az
                                                                      testetlenné foszlott megannyi ígéret
                                                                      kidőltek alóluk a napszakok
                                                                      a csontfehér hajnal a kikezdett zenit
                                                                      seblázas alkony 
                                                                      pihen a menet

                                                                      ártatlanul a fűben elterülve
                                                                      kitárulkozás
                                                                      és kémlelés egyben 
                                                                      elcsigázott lovak horkannak
                                                                      alattomosan roppan valahol egy faág
                                                                      a már az indulás pillanatában veszítettek
                                                                      az idő elől szököttek lelkét nyomják
                                                                      a könnyelműen eltékozolt napok

                                                                      kiégett tűzhelyek
                                                                      körben kifakult tépett zászlók
                                                                      és üszök
                                                                      erről a vidékről jó lesz mielőbb
                                                                      odébb állni
                                                                      átkelés majd a hídon
                                                                      betöltött pályával
                                                                      teljes ívvel

                                                                      de most még ártatlanul a fűben elterülve
                                                                      úttalan és léttelen lebegve
                                                                      a forráshoz vissza már nem
                                                                      de esküzsöm
                                                                      egyszer elérem a tengert
                                                                      lemaradt és győztesnek hitt
                                                                      szerelmeim hamuján nyíljon lóhere
                                                                      négylevelű

                                                                      emlékeimen lassan felmelegszem
                                                                      begombolom a terepzubbonyt
                                                                      sisakom lombokba öltöztetem 
                                                                      megint útra készen állok
                                                                      megfáradt tagjaim biztatnak semmiség ez 
                                                                      csak menj tovább
                                                                      de lépéseim rajtam kérik számon Istenemet
                                                                      hogy mikor hagytuk ki egymást játszmáinkból

 

Legutóbbi módosítás: 2017.07.18. @ 12:29 :: Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 369 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.
Honlap