Kilencvenkét év nyomja vállát,
szikár, akár a jegenyék,
és úgy süt tepertős pogácsát,
ahogy cipót az égi pék.
Belegyúrja az összes álmát,
a kulcsra zárt szeretetét,
sok elfeledett kívánságát,
és ifjúsága örömét.
Már nem hibáztat bút, se sorsot,
az illatozó tál is boldog,
s úgy ad, mint vigaszt az ima,
ami a hithez annyit toldott,
hogy mit a szíve közben mondott,
ne hallatszódjék annyira.
Legutóbbi módosítás: 2017.07.09. @ 06:35 :: Böröczki Mihály - Mityka
