Nagy Egon : holdfény

fotó: facebook.com/feprods

 

 

 

Palmer az ágya szélén ült és gondolkodott. Azon kevés pillanatok egyike volt ez, amikor valóban ezt tette. Persze, az önirónia legmagasabb szintű űzése megengedte, hogy olykor nevetett magán. Arra a következtetésre jutott, hogy nehéz megragadni a pillanatot. Jóllehet, a klisé állandó használata gondolataiban valamilyen szinten tudatos cselekvés, másrészt a háttérben ott volt a kifigurázás jelensége is, saját maga kifigurázása. Szerette, ha a szokványos és a nem szokványos egyvelege valami olyat hozott létre, ami számára szerethető.

 

Valami történni fog — váltott hirtelen a gondolata. A nyitott ablakon át beszűrődött a macskák párzási rituáléjának hangos kivetülése. Igaza volt, mert történt valami. Valószínűleg két macska párosult az ablak alatt, valahol a bokrokban. A zaj fokozatosan alább hagyott, mígnem egészen el nem csendesedett. Elnevette magát. Ma valakinek kielégült éjszakája van.

Kiment a konyhába és rágyújtott. Kiült az ablakba, mert ilyenkor nyáron jól esett. Elmerengett, gondolataiba merült.

— Szeretek nézelődni, sőt szeretek minden olyant, ami megengedi a klisék felhígított használatát. Szeretek utazás közben az kibámulni az ablakon, szeretem az eső utáni friss levegőt magamba szívni, szeretem a friss kávé illatát és szeretem hallgatni, ahogy a víz folyik a kádba. Szeretem a nyugodt agresszivitást, a csöpögő csapot hallgatni. Meg szeretném tudni, hogy milyen az utolsó ciginek lenni a dobozban, a pillanatnyi rossz döntés hangulata szeretnék lenni. Szeretnék érezni elázott ruhaként, levágott hajként, cigizés közben használt ujjként, összetekeredett fülhallgatóként, és a mindent, ami a mindennapok szerves részét képezi, mégis figyelmen kívül hagyjuk. Ők megnyugtatnak, és nem csupán a megszemélyesítésük miatt, hanem mert itt vannak körülöttem. Szeretek olyan zenét hallgatni, aminek inkább a szövege fog meg, nem a dallama. Szeretem azokat a dalokat, amelyeket jobb helyeken nyálzenének hívnak, de nem engedem meg magamnak, hogy ez befolyásoljon. Szeretem, ha hatással van rám, és ha csak egy részproblémát is, de ki tudok emelni és magamra formálni. Két pont közti távolság megtevését is a gyorsaság határozza meg, ahogy a szerelemben sincs helye a trigonometriának. A válasz visszahúz, és magát rombolja. A nyugalom az alap, ami mindig jelen volt és lesz.

 

Gondolatait megszakította a lehulló égő parázs, ami legnagyobb szerencsétlenségére a kisujjára esett. Szeretett volna káromkodni, de már mindenki aludt. Kioltotta cigijét, kinézett az ablakon és gyönyörködött a felhők közül előbújó Hold sugaraiban.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Nagy Egon