Ott várlak, ahol újra keresnem kell,
a lehetetlen utáni térben,
amerre senkit nem érdekel
a csend mögött húzódó félelem.
Majd kutatlak szárnyak verte porban,
ott, hol a szív csak akkor dobban,
ha ázott lángoktól melegített vért
kap a test.
Ott várlak, ahol a Hold napot fest,
és ezer karjával ölel át a fény,
a világmindenség peremén.
Legutóbbi módosítás: 2020.05.19. @ 11:38 :: Serfőző Attila
