Marthi Anna : Öbölhelyzet

 

 

 

Persze, hogy szeretnék verset írni, vagy

naplórészletet, ha hiányoznék – megtudd

épp mi lehet velem. Van egy új almazöld

öblös bögrém, benne a német hosszúkávé

is öblösebb. Az öblösségem is olyan, mint

mikor leül az idő; pihenni térő öregember.

S bár toporgásnak tűnhet, fejben zakatol

ezer feladat, mit hogyan hová merre, de

ezt az öbölnyi időtlenséget, ha órákig tart

is míg szóvá teszem, mégis neked adom.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2017.07.17. @ 13:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak