P. Tóth Irén : Este

ma is eljön az este

lassan óvatosan

körvonalazódik a teste

én már nem bánom

nem tartom számon

hány ilyen este

leste ablakom sötétjét

vagy világát

kíváncsi hold lógatva lábát

leolvasva házszámtáblát

tudni holnap hova jöjjön

gúnyos arccal szembeköpjön

itt van ő az árva lélek

királlyá fogadták vén éjek

nem mutatja hogyha fáj is

a magányosság puszta frázis

szembeköp és kinevet

skandálva a nevemet

nem hallja senki más csak én

én

én

én

 

fekete lyuk az éj közepén

Legutóbbi módosítás: 2017.07.25. @ 08:12 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.