Gnóma

Már kotta…

Teleírt papírra vetülnek homályos körvonalaink. A Nap úgy pörköl, mint sivatagban nyújtózkodó egyetlen fát. Szívek! Most nem látok mást. Beléjük kapaszkodom, hogy a rájuk suhanó napsugarai, összekapcsolódva legyenek jó mentőövei kontúr könnycseppjeink felitatásához. Amint az árnyékot adók már jól tudják, [… Tovább]

Vers

A magányos cédrus*

Úgy vagyunk itt önmagunkba zárva, mint a cédrus, mely több ezer éves, s mint Jézus a getsemani kertben.   Úgy leszünk mi társak nemsokára, mint a cédrus, mely hattyút ölt magára, s mint sóhaj, mely átsuhan a tájon.   _________________________________________________ [… Tovább]

Vers

– kimondottan –

Mert a ki mit mondottakban régen nem hiszek, attól még értem rendszerét a szóbeszédiségnek – tudom, hogy mit jelent tetézni gond hátán a bajt. Értem azt is, sebesült vad messze nem szalad, de megilleti, mi törvénykönyvben áll.Az élet könyve súlyosabb, [… Tovább]