Nap: 2017.08.11.

                                                                                [… Tovább]

mikor egy emlék újra éledmegdobban a szívés hív valami messzi tájra elfeledett boldogságot igéz minden pillanatés éleszt újra egy fakuló érzést mi még megmaradtkételyekkel lép az ember a homálybaés csak reméli hogy ott két ölelő kar várjaegy szerető szívmelyben még [… Tovább]

 Környezetünk              Koosán Ildikó Esik Sok is kevés iskell is nem ispusztít az árelmossa a vetést a házatvégre  lázad a Föld isa véget nem érőkizsákmányolásellen Hőség kiéget kívül belül aszályos földaszályoselmékterhenyomorgat a technikaaranykorában gyorsul az idő, a Föld a perc pulzusszámaa nap huszonnégy órájalefuttizenhat óra alatttudattáka [… Tovább]

( Kép: Salvador Dali – Az emlékezet állandósága )     Minden elmúlik egyszer, bolygók közé tömörül a lét, minden hű és léha ember volt szép fényű csillag-ivadék. Minden ősköd tejfehér, semmi sem tündököl át rajta, fent és lent minden [… Tovább]

Ugyanaz a “lemez” két verzióban…     Álmom egy dallamon ringat az éjben.Szomorkás, mégis vígasztaló.Keresem-kutatom szertefoszlott fényem.Most csak kábulat van – nincs a való!   Lágy, csendes szédület. Oly régen vártamegy elcsukló, könnyfátylas melódiát.Egy hangot mi bársony, de üt mint [… Tovább]

Kép: Net Nyurga testű, karcoló szelek, most köröttem úgy kerengenek, mint az éhes gyomrú dögmadár. Ellenszélben lépni oly nehéz, így megyek feléd, szemed becéz. Hollószárnyon száll a végtelen, hátán hordja már a végzetem. hajthatatlanul kereslek én, éjszakánk szerelmi fényt szövött, [… Tovább]

Kép: Internet     Szárnyat növesztett ma vágyam,lelkem’ szirti sasba zártam.S felrepültem, fel az égig,a Jóisten küszöbéig. Karmaim közt vérző vétkek,testet rágó ocsmány férgek,mosolyt lopó- sátánkacaj,halált sikoltó csatazaj, elesettek szemfedele,hazát hagyók útlevele,visszahulló galád átkok,könnyáztatta imádságok, sárba tiport kenyér fohász,rég elvesztett [… Tovább]

    Egy fehér köpeny kezet nyújt, kérdez, majd bólogat. Az ember valami biztatást vár, hihető mondatokat.               „Hm… hm… meglátjuk – meglátjuk…” Az ember meggörnyedve áll. Kezébe adja a holnapot. Istent játszik a halál.        

Fotó: google.hu     Kegyetlen idő,hervadt rózsaszirmok,mintha elaludt volna az élet.Félhomály belopta magát a tegnapokba.Holnapok kulcsátmár rozsda eszi.A ma félálomba csoszog,minden szürke és hűvös.Lassuló szívdobbanás…halkuló hang,kegyetlen idő.