Pilla S.M : MÁSSÁ LENNÉK

 

 

 

A kezem – az ujjakat kivéve – egészen kulcscsontomig 

olyan telt, mint a tiéd; combjaim között nincs hely,

összeérnek – nem, mert védekeznek – hiába

szabályozná őket photoshop, 

pont olyanok, mint a tied;

fenekem, melleim extra mérete

több fantáziát mozgat,

mint hitem, szavam Istenről, Krisztusról…

ráfoghatnám a génekre, de nem az az ok,

inkább a fegyelem, figyelem hiánya magamért bennem,

ám – talán – 

Viki így is szeret, mert én is szerettelek,

s imádja – ha csak eszembe jut, már 

érzem, kéz nélkül is öleltél vele –

anya-szagom. Minden anyának van.

A tükröm azt mutatja, amit harminchét 

évesen neked: testet, kicsit használtan,

de teherbírás szempontjából termékenyen…

ajkat, arcot, szemet, hajat, elől a 

homlok és szőkeség határán,   a középtől kicsit balra 

egy forgót, ami miatt mindig szabálytalan

a profilkép…

mégsem zavar, sem fáj, mert pár őszinte-selymes

ujjbegy mindig helyreigazítja

 

….

 

mondhatnék még hasonlatot tényszerű raggal, 

színnel… hogy a csuklómtól-vállamig… meg 

fentebb az államtól-homlokomig mennyire

vagyok olyan, mint te… jól emlékszem  

összesedre, mindenedre, aztán veszek egy

nagy levegőt, és legyintek… most nem az Istent

faggatom, csak téged:

miért, hogy én mássá lennék.

Mássá, mint az, akit miattad hordok magamon.

Olyanná, mint ahogyan régen láttalak.

Anyu. Nem utállak, csak mást akarok mutatni

kézen, vállon, arcon, hajon, és ráncon is.

Csúnya vagy. Szép testben

szeretni képtelen asszony.

Hallod? Gondoltad volna, hogy ez lesz? 

Én nem, de 

jobb, ha – te is – tudod..

 

 

(Bicske, 2017. augusztus 4.)

 

 

 

Fotó: Sióréti Gábor

Legutóbb szerkesztette - Pilla S.M
Szerző Pilla S.M 104 Írás
Szia, te Toronynak mélyen tisztelt publikuma... Szeretem a verseket, és szeretem más szemével ( is ) látni az élet fontos kérdéseit, érzéseit, gondolatait. Sok időt töltök olvasással, akkor is, ha éjjel van, és akkor is, ha a hajnalom álmosan kacsint, pislog a bokrok alatt. Realistán humanista vagyok. Olyan, akinek a kultúra, az irodalom létszükséglete. Én is írok! Körülbelül 7 éve. Azért kezdtem el írni, hogy eltereljem a figyelmemet a monoton hétköznapok nem kellemes pillanatairól, később pedig azért is, hátha másnak is ad valami érzést az őrült, és kicsit heves életmeglátásom: a negatív, vagy kevésszer pozitív érzelmi világom, s legnagyobb ihlet forrásom, a hit. Pár gondolat arról, hogy a verstan - költészet - mely irányai érdekelnek: a kötött formák, és a szabadok is. Közel áll hozzám elődjeink közül Ady Endre, Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső, Kafka Margit, Pilinszky János, a kortársak közül Baranyi Ferenc, Fabo Kinga, Füzesi Magda, Varró Dániel, Radnai István költészete, de ez utóbbi lista még hosszú, sok kortársra felnézek itt a Toronyban, és más irodalmi honlapon is... Pár gondolat a sajátoméról: minden versemet nagymértékben a lelkem - fájdalmam, boldogom - írja. A toll - manapság android - mindig velem van. Sokat használom, mint mondtam vagy kötött, vagy "csak úgy jön" formában. A kritikus oldalamról. Átlagos véleményezőnek, kommunikálónak - kritikusnak - tartom magamat, mert úgy gondolom, egy vélemény általában szubjektív, és ha valaki szán időt a verstanra, akkor objektív is. Sok kortárs, és "régi" verset olvasok, igyekezve (ezzel is) bővíteni verstani ismereteimet (autodidakta módon). Csak olyanhoz szólok, ami megfog, hat rám, mert ami nem tetszik, az lehet másnak tetszik, ezért miért bántsam a szerzőt egy negatív véleménnyel. Vallom: igen, minden kritikának a versre kell irányulnia, de(!) illik figyelembe venni a szerző lehetőségeit, tehetségét, képességét, tudását, és persze lelki világát is. (Ha valaki a kritikámat kéri, szívesen teszem, de igyekszem őszinte, emberi hangnemben közölni) Publikációimról egy pár szó: jelenleg, főleg az interneten jelennek meg verseim Törpilla, Pilla néven. Nyomtatott formában antológiákban vagyok (Albanegra Anya, Szerelem c. válogatásaiban - pályázaton nyert publikálási lehetőség -, és a DMK Ködlepel c. Antológiájában - meghívásra -). Idővel szeretném elérni, hogy irodalmi folyóirat(ok)ban is olvasható legyek, de addig még sokat kell tennem. A visszajelzések biztatóak, és motiválnak abban, hogy elhiggyem, van esély arra, hogy ez az álmom valóság legyen. Majd eldönti az idő, és amit az Úr nekem ajándékozott, a kitartásom, és a tehetségem. Még valami. 2014. májusában jelent meg, az Underground kiadó gondozásában, első önálló verseskötetem, Pilla Pillanatok címmel, amiben egyaránt olvasható kezdetleges, és már stílisztikában, és minőségben is magasabb szinvonalú vers is. A kiadó tág marketinges rendszerének köszönhetően, kötetem a Bookline, és a Libri webshopján is elérhető, sőt, a könyvtárak is hozzájuthatnak, országos listára kerülése lévén. Folytathatnám még, de szerintem ennyi információ kezdetnek elég. Beszéljenek helyettem tovább verseim, hozzászólásaim. Fontos: szeretem, ha az olvasó(m) jelzi, ha "tetszőt", vagy "nem tetszőt" írok, ezért arra kérem, nyugodtan használja a lehetőségeket, amivel tudtomra adhatja véleményét, mert érdekel, és szívesen fejlődnék.  Köszönöm a figyelmet, és mindenkit szeretettel várok, látok rímes, vagy nem rímes, boldog, vagy nem boldog pillanataimnál! "Pilla", alias S. Mariann