Nagygyörgy Erzsébet : Parti fűz alatt

Megálltam itt az árnyas, parti fűz alatt,

a tűhegyű idő ejtette seb hasadt,

feszítve ült a bordarácsaim között.

 

A bús magány uralja régen lelkemet,

bánatvirágot termő völgyem eltemet,

a múlt közös, feledni téged nem szabad.


De, kedvesem sosem hagylak magadra én,

szemed folyómederben rejlő drága fény,

veled talán a szenvedély is rám talál.


A nyári tájnak megkopott a színe már, 

a széllel lombot ejtő ősznek híre jár,

s mi új reménnyel, karba öltve álmodunk.



 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 168 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet