Magához ránt a táj,
a nemlátottság vonzása.
Útra kelsz.
Térbe fojtott idők.
Amik történtek velünk.
Merre jártunk a világon, kik
szeretnek, kiket szeretünk.
Egyféle létben
egyenként ötvöződött lelkek
néznek ki testünk ablakán.
Idegenek a földön. Nem tudjuk,
szólít e hang a végső csend után?
Legutóbbi módosítás: 2017.08.23. @ 17:24 :: dudás sándor
