dudás sándor : Lobogás

 

Téglázott körben tűz lobog,

 hagyma, kenyér,  szalonnazsír.

Fűszál rajzolta bőrödre

hajnalban zöld hullámaim,

s lovakat szilaj vágtában.

Végtelenség  idejéből

álmot csentem, míg te kezed

napra tartva, ujj-közökön

átnéztél , ki tudja hova.

Fenyőágat dobj a tűzre!

M. barátomnak  arc-csendje

ha még egyszer visszatérne,

két mosoly nézne egymásra.

 Folyópart jön vizzel, fákkal:

törzsükre festem a szelet –

nézd el e kis jegyzet-mosolyt,

s ne hagyd kihunyni a tüzet!

Megfagyottság  jégzöldjén át

siklanak hozzám a rímek,

lágyan, kedvvel megsimítom

bolondos kósza fürtjeik.

Céltalan kóborlásaim

összehoztak annyi hangot!

Tenyeremben zúg a tenger,

illanó percek suhognak,

két kagyló beszél a gyöngyök

mélyén. Távol dombok kékje.

Megremeg egy árva pipacs –

mit nekem az éj sötétje!

Mezítláb jártam a határt,

társam  toll, színszárnyas ecset,

festett,  akár narancs mellé

rózsát – éreztem, hogy szeret.

Bennem féktelen szabadság,

s halál-övezte rettenet.

Estikék szerelme árad.

Az éjben szomjas vándorok

ballagnak kúthoz, ajkukon 

körbejár a korsós csókvágy.

Kialvatlan újra az ég,

a hold átvált haragosra.

Szalonnazsír, hagyma, kenyér,

téglázott körben lobogva.

 

Legutóbbi módosítás: 2013.11.13. @ 09:00 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.