…
Eltévedünk…
Eltévedek a bennem ordító csendben.
Mindenki indul,
rémülten kapaszkodok.
Körülöttem lángoló hajnal,
sóhajából napfonat húzódik
a holnapokba.
Látlak.
Mélyen.
Itt, az ősz szétfoszló levelein,
s messze ott…
Tenyeremen harmatos szirmok,
fáznak,
szótlan szélben sírok velük.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.11. @ 19:49 :: Dvorák Etela
