Tóth Zita Emese : Kicsim

Kezeim közé rekedt szavak,

amiket nem mondtam ki,

mert elszámoltam tízig

vagy egyszerűen

elharaptam.

 

Ujjaim között lerakódott félelem

szörnyeteg alakban nyit rám minden éjjel,

és fent vagyok,

nézem a szemét,

ahogy benne ragyog

minden gyenge pontom.

 

És felcserélődnek a nappalok

meg az esték,

hogy csak testem indítja el a kávé,

a lélek marad,

ha szabad, ha nem,

önkontroll az úr,

ne mondjak rosszat,

hogyha félek

vagy dühös vagyok,

csupán rejtsem el

hasamba a bajt,

és majd otthon összekuporodva

sírjak, fáj.

 

Pedig nem muszáj,

de a fülemben visító

zaj

nem hagy beszélni.

 

A legnagyobb félelem

mindig a szívünket cirógatva

hangtalanul becézi önmagát.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.11.11. @ 20:49 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 144 Írás
Életrajz röviden. Ez kötelezően kitöltendő mező.