Marthi Anna : Oda – vissza

Havas Évának

 

 

Abigél verstankönyvei helyett szabad versbe sűríteni újfent rövid, neked szánt levelemet?

Kitéptem a sallangokat, plusz közhelyek gyomjait, ragrímek maradtak benne bőven, pedig

rondítják pecsétem, gyantám puhaságait. Zeneisége nincs, felkereshettem érzéseim közül

a szebbeket, olyanokat mint mosoly-arc, hónapos gyerek. Többet faggatom kis világomat, 

létezik férfi, kit szeretni múzsaság, plátói, önismeret? Szükség van tökéletesebb felemre,

kiben próbálom magamat egyre inkább megszeretni, és elviselhetővé hinni testtől lélekig.

Mint remetelétben kötődés Istenhez, csitítom belső tüzem, gyerektársak hisztijében leszek

türelem.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.11.24. @ 11:23 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak