Csendesen néztem a tájra. Talajig égett minden.
Olyan sok dolog van még, amit nem szabadna hinnem.
Láttam éles karjaid tétovázók közt kaszálni,
Gyermek-gombszemek vetésében ingerek közt hágni.
Szakítottam sebet – anyámtól szürkére vasalt inget.
Karomból vér-monogramot: túlszeretett piercinget.
Végül egy mozdulat maradt.
Fogad a szívembe harap.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.27. @ 19:30 :: Jagos István Róbert