Éles Attila : Nem sírsz egyedül

 

 

Szomorú vagy.

Nézem könnyeid,

ahogy fakóvá mossák

szemed kékjét,

s mint apró gyöngyök,

álladig gurulnak.

Tenyerembe temetem arcod.

Remegsz, mint törött szárnyú

fióka, ki a fészekből

kiesve hontalanná vált.

Nem érted miért hallgatok.

Nekem nem szabad sírni.

Férfi vagyok,

törhetetlen szikla, támaszod.

Ám belül, szétguruló gyöngyeid

vihart kavarnak.

Lelkemet öntözi jeges zápor.

Tenyerembe temetem arcod.

 

Nem sírsz egyedül.

Legutóbbi módosítás: 2013.11.27. @ 18:35 :: Éles Attila
Szerző Éles Attila 68 Írás
Csak írogatok, az esélytelenek nyugalmával.