Felhasználói fiók

Imádom hallgatni a város zaját, csilingelő villamost, buszok robaját. Nincs olyan csend, mint fönt a hegyeken, mégis e zsongás oly kedves nekem. Itt vagyok otthon, akármilyen zaj van, itt éltem életem örömben és bajban. Délutáni csúcsban autók özöne, nekem mégis [… Tovább]

    Fehér fátyolként borul rám a csend, átölel, s mint lián kúszik körém oly némán, kedvesen. A magány mardos,  mint sós tajték a szirteket, fejemben dobol a csend, amitől szenvedek. Egyedül vagyok, belülről emészt a magány. Ő már távol [… Tovább]