Rózsa Ibolya : Terítő

– karperecek –

 

 

 

Azt velem tetetted

szennyessé…

a fehér asztalterítőt…

amikor ráfektettél,

pedig ott nem is puhítottak

párnák,

csak a párkák röhögtek

kegyetlenül,

mert fonták és sodorták…

ahogy kellett…

égetni valóak a betűk

s a leírásuk is a máglyát

kívánja, mint

én öledet,

a forró katlant, mert

kínáltad…

az kellett: a révület,

az őrjítő, vad tánc

s hozzád kötöttem magam,

ám, mint kutyát a lánc,

úgy fojtogattál…

de hiszen

minden kard és

minden éle

s az összes tövis

s a rózsák vére…

gyilkol –

s a tetem a

szemétdombon

temetetlen:

halottként

foszlik így

a szerelem.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/