Ellátogatott vele az ünnep,
most jobbomnál ül, csuklómat fogja,
a nehéz lámpafényben hallgatunk,
és szólunk egyszer s mindenkorra.
Felskiccelem a besüppedt csöndet,
magányosságom zsiliprendszerét,
hamuba komponált dallamokkal
rajzolok szomjas tarkónkra zenét.
Kigáncsolom a goromba időt,
hogy elhígult taktusa ne fájjon,
szuszogó vörös parázsra lépek,
s így eliszkol majd a rémálom.
Nézd, ragyog a roppant lélekfonat,
makacs síneken száguld könnyedén,
sűrű páráját a tér felitta,
tapintható lett a szállongó fény.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.28. @ 18:41 :: Serfőző Attila