Éles Attila : Ellep a csend

 

 

Ellep a csend,

megfojt a nesztelen idő.

Néha mozdul a függöny,

mintha lopódzna mögötte valaki,

de csak a szél az.

Benéz néha-néha.

Hajamba túr. Kimossa a szobát.

Hanyatt fekszem.

A képzelet szörnyeket vetít a plafonra.

Emlékszem a kiabálásra, a pofonra,

a veszett elválásra,

azután semmi másra.

Semmi másra.

Fülemben zúg,

mint egy távoli vihar,

az ajtó hangja,

ahogy becsukod, de

most, ellep a csend.

Nélküled néma a világ,

függönyre vetített mozgó árnyjáték,

ami mögött szél bujkál,

mintha élet lenne az ablakon túl.

Dobban a szívem, még lélegzem.

Te haltál meg bennem.

A képzelet téged vetít a plafonra.

Legutóbbi módosítás: 2013.11.28. @ 18:46 :: Éles Attila
Szerző Éles Attila 68 Írás
Csak írogatok, az esélytelenek nyugalmával.