— Hölgyeim és uraim, dőljenek hátra! A következőkben ízelítőt láthatnak egy szigorúan esélyegyenlőséget garantáló munkainterjúból. Hogy ne húzzam a drága idejüket, mindjárt bele is csapok itt a pulpituson, amit nevezhetünk akár színpadnak. Én játszom az egyszemélyes pályázati bírálóbizottság szerepét. Mindjárt szólítom is az egyes számú jelentkezőt a kettő közül. Fáradjon be, kérem! A nevem Kocka Fejendér, megbízott szakértő, vizsgabiztos illetve saját megbízóm vagyok egy személyben. Megtudhatnám a becses nevét? Bár ide van írva.
— A nevem Barna Barna, részemről kezdhetjük a felmérést.
— Úgy látom, maga színszakértő. Tulajdonképpen azt keresünk… Cégünk ugyanis a színek világában mozog. Rengeteg árnyalattal dolgozunk, és aki nem ismeri ezeket, nálunk labdába sem rúghat.
— Igen kérem, látom, következetesen utóolvasta előéletemet.
— Itt van elsőnek ez a GH19-es számú minta, megmondaná milyen színű?
— Természetesen. Piros!
— Helyes! Esetleg elárulná a piroson belüli árnyalatát?
— Igen kérem, ez egy középtől markánsan szűkülő, mondhatni halovány piros.
— Helyes, én éppen így látom, menjünk tovább! Ezt a mintát milyennek látja?
— Mi a száma?
— Nem számít, nem is nézzük, szakemberek egymás között ilyesmivel nem foglalkoznak.
— Ez kérem, szintén piros, azon belül középtájon helyezkedik el. Látom, az árnyalatok tényleg nagyon sokat nyomnak a latba, tehát majdnem konvencionális piros színnek nevezném.
— Mutatom a következőt.
— Igen, ez egy mocsok szín.
— Helyes. Azon belül hová sorolná?
— A sár, a dagonya és a lőpor hármas kombinációja, valamerre a koszszín irányába. Megjegyzem, jobban megtekintve, sötét fehérnek, vagy világos feketének is mondhatnám.
— Tökéletesen egyformán látjuk a dolgokat. Még csak ezt az egy mintát, az SH9226-ot azonosítsa, legyen szíves!
— Igen kérem, állok rendelkezésére, végül is mi másért jöttem volna a vizsgára… Ez egy barnától elkülönülő, fura barna, mondhatni albarna szín, annak is a világosabb változata.
— Helyes, foglaljon helyet amott, behívom a konkurensét.
— Kézcsókom, hölgyem!
— Jó napot kívánok!
— Neve?
— Szín Ida.
— Foglalkozása?
— Többszörös szakosodással, tudományos fokozatot is beleértve, a színek területén dolgoztam.
— Még egy kézcsókom, Iduska!
— Ida!
— Ahogy parancsolja, kezét csókolom. Nos, Iduska, milyen színű ez a minta itt? Hogy ne legyenek nagyok a különbségek, ugyanazokat a feladványokat kapja, mint a szerintem tökéletesen teljesítő versenytársa. Tehát a színére lennék kíváncsi.
— Meggyvörös.
— Hogy tetszett mondani?
— A mahagóninál picivel világosabb, meggyvörös.
— Na, várjon! Bár jól tudom, milyen színek létezhetnek, azért nem szeretném a teljes egyenlőtlenséget. Megnézem, mi van ideírva. Egészen érdekes, úgy látszik véletlenül eltalálta… Most a második minta színére lennék kíváncsi.
— Eper.
— Nem értem pontosan. Éhes? Ön ezt hova sorolná? Piros, sárga, zöld?
— Ez kérem, lila, ahogyan az előbbi meggyvörös piros.
— Ja… Na, lássuk. Nem tudom, miért kell így különcködni. Igen, tényleg az, de nem fog ki rajtunk. Ezt milyen színnek nevezné?
— Ciklámen.
— Kérem szépen, lenne szíves valami színt mondani? Olyasmit, hogy piros, sárga, zöld, kék, barna, fekete, fehér, esetleg lila? Ezek a színek! Tehát maga szerint ciklámennövény? Azt a keservit… Az van ideírva, hogy ciklámen. Na jó, a következő, ez a ronda mocsokszín lesz.
— Ez kérem, hamu.
— Olyan szín nincs! Azért megnézem… Tényleg. Úgy látszik nagyon találékony. És ez a másik?
— Homok.
— Iduska lelkem!
— Ida! Magának Ida!
— Rendben, Iduska, csókolom a kacsóit, ráhibázott. Viszont azt elmondaná, maga szerint hány szín létezik?
— A nyolcon kívül? Mind a nyolcnak millió árnyalata van.
— Milyen millió? Hölgyem, ön hatalmas tévedésben él!
— Nem tudnám hirtelenjében összeszámolni az árnyalatokat, ha kapok másfél órát, megteszem.
— Nem kap, kincsem! Foglaljon helyet, ünnepélyes eredményhirdetést eszközölök. A versenyt Barna Barna, hatalmas tudása és kombinációs képességeinek együttesével, diadalmasan megnyerte. Magácska, kreativitás híján, szabálykövető magatartásával, bebiflázott, bemagolt színneveket, melyekre sajnos néha szükség lehet az ilyen-olyan reprezentációkon. Olvasták ugyebár a fizetés összegét… Méltányossági javaslattal, Barna Barnának ajánlanám az állást, hetvenöt százalékos bérrel. Maga Iduska…
— Ida!
— Igen Iduska, ha még sokszor mondja ezt, akkor befejeztük a társalgást. Huszonöt százaléknyi fizetésért, ami ne feledje, még mindig egy vagyon, segédadminisztrációt és reprezentációs hátteret biztosíthatna. Tehát, miközben főnöke, Barna Barna tudományosan elmagyarázná egy színről, hogy az éppen micsoda, kegyed odasúghatná a primőr megnevezését. A primőrt, ez esetben a primitív szinonimájának tessék érteni.
Ida egy nyelés után válaszolt.
— Igen, elfogadom a negyed fizetést, sajnos az anyagi helyzetem nem enged meg mást. Azt hiszem, a hí, -mso, -vini és -zmus színeket sem árt majd néha a háttérből sugdosnom.
— Itt írják alá! Munkakezdés azonnal!
— Barna, szólíts Fejendérnek!
— Ahogy parancsolod, vezérigazgató úr, kérlek szépen.
— Ida, maga vonuljon az irodába és készítse elő a délutáni színkombinációs zár konferencia teljes anyagát!
Mondhat valaki valami rosszat egy ilyen, teljes egyenlőség biztosította vizsga után? Ugye nem? Na, látják?
Függöny!
Legutóbbi módosítás: 2013.11.28. @ 20:08 :: Boér Péter Pál