Lantos Tímea : Csorbult váza

 

 

 

 

Vastagszik a csend,

mint a hajnalok fáradtság-rétege,

s ezüst – hideg a törött tükröt

szórogató holdvilág.

A vers rongyosra viselt télikabát

zsebében cincogó világ.

Fáj!… ahogy sercegő napok

rozsdás kelyhében zümmög cél,

s hárs ízű láz kísért.

Ebgondolat…

eszközeim és forrásaim egyenlegét

kozmetikázom.

Befektetett eszközök, forgóeszközök,

aktív időbeli elhatárolások…

kétoldalas formába öltözöm én is,

talán így nem fázok.

Fáj!…a jelen megrakatlan kályha,

a múlt csorbult váza.

S nem tervezünk,

álmokat vésetünk bőrünkre,

rózsaszín szerelem- virágot

hímzünk ruhánkra,

gazdaságos kiszerelésű mosolyt

kenünk a szánkra.

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 76 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!