Dobrosi Andrea : Tanítom magam

 

 

Az idő filmkockáin kopott, karc ette percek,

a bánat pergamentekercsét szorongatom már.

Erőssé leszek, ha gyengeségem elfelejtem,

nehéz úgy a járás, míg az ember csak botorkál.

 

Az út olykor sárdagasz, vagy épp túl könnyű préda,

mégis haladnom kell, mint eke vájat a földben,

ahogy szántóvetőnek is fordul a barázda.

Lehet mélyről jön mag, azt gondolattal se öljem.

 

Az önmarcangolni vágyó magának vermet ás,

hiába könnyebb bejárni simát a gödörnél,

én megteszem, csak bambulok, pedig látni más.

Ha a szem szívekig hatol, győzelmet ír a cél.

 

Nekem kell a trófea, kérem vissza Isten hitem…

Tanítom magam, csepp vigasz. De rég voltunk ennyien.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Dobrosi Andrea
Szerző Dobrosi Andrea 9 Írás
Dobrosi Andreának hívnak, a múlt században születtem. Írok verseket, néha prózát. Mintegy 25 éve. Szeretek tartozni valahova, persze nem mindegy hova. Az azonos érdeklődési kör ezen előrelendít valamelyest, de fogékony és nyitott természet lévén könnyen beilleszkedek. Nincsenek különösebb terveim az írással, de életem része lett. Úgy érzem, ez jó így, hiszen a mindennapok őrlőfogai közt legalább van valami, ami élvezetet nyújt a számomra. Kedvenc költőim a Nyugatosok és az erdélyi klasszikusok, de kortárs irodalmat is gyakran olvasok. A számítástechnika által publikálási lehetőségeim kiterjedtek, s ennek széles spektrumát bizony ki is használom. Írok a http://www.kalaka.com/ címen megjelenő irodalmi újságba, de a http://retsag.net/ oldalon megjelenő Börzsönyi Helikonba is, ezen kívül verseim megtalálhatóak a http://iroklub.napvilag.net/ valamint a http://lancolat.blogspot.hu/ és a http://www.fullextra.hu/ portálon. A Facebookon a Holdpehely – az irodalmi fényforrás nevű csoportot vezetem