1. Műsor Szószátyár volt mindig Gyuri, megszólalt, s volt ramazuri. Papagájom nem majom, bohókázó etalon. Magát búcsúztatja, furi. 2. Mánia Volt a porrongy, fogta Hilda, azt hitte, a pihi tiltva. Egyszer mégis [… Tovább]
Próbáltam más arcára is, mint mikor nincs fogkeféd – nekem egyik talp se tetszik, miért kellene fenék? Mert az vagy, ahonnan nézed, ahonnan építed magad – ilyen a testépítészet, rangsorolja az izmokat. Nem állok kézen miattad, nem [… Tovább]
A vonat verte reggeli ritmus bőszen hajbókol a hétvégi csendben. Pedig elnyomja a fülhallgatóból áradó hangvihar. Szemem már és még nyitva, elvileg hazáig kísér. Rátapad egy piros kabátra. Férfi hordja. Ősz hajára egy sötétkék baseballsapka feszül. Az ülés eltakarja arcát, [… Tovább]
Készülődnek a csillagok, felveszik flitterruhájuk, kifutón mennyi sziluett, pulzáló kis éji bábuk. Csendre áll rajtam az idő. mint templomban a feszület, bennem is csírázik egy kép, egyszer én is csillag leszek. Táguljon hozzád a tér, az [… Tovább]
Az idő filmkockáin kopott, karc ette percek, a bánat pergamentekercsét szorongatom már. Erőssé leszek, ha gyengeségem elfelejtem, nehéz úgy a járás, míg az ember csak botorkál. Az út olykor sárdagasz, vagy épp túl könnyű préda, mégis haladnom [… Tovább]
Ott voltam. Tudom, nem beszéltük meg, mert az élet már csak ilyen. Sosem volt időnk. Legalábbis úgy hittük. Nem mentség, hogy közel éltünk egymáshoz, fel az sem oldoz, hogy én voltam a fiatalabb. Az idő síkjait felváltva [… Tovább]
kép internetről Sarkon fordul a nyár, a kis kacér, ki mosolyra csábul, mert visszatér. Bennem is átvonul, már V alak, lent október, mosolygó héja lak. Lehet lenge ősz, máskor reszketek, csak játszik, csupa báj, mint kisgyerek. [… Tovább]
Sápadó a hajnal arca, virrad. Jön az örökös hajsza, a meglett civódás megint. Köztünk a levegő meging, rezzen, cirógatni próbál. Ránézek, fordulok, s a váll egy rántásnyit hátracsusszan. Vár, mint fogkrém a tubusban. A kávéskanalat, ha majd megfogom, [… Tovább]
Levetkőzött a nyár s odaszólt az ősznek: vidd és add át ruhám a méla magánynak eljövetelére, a part már szendereg – álmot akart a homok, s a vadkacsákat jobban elrejti a hajlongó sástelep, ha ködfátylad a hullámot [… Tovább]
