P. Tóth Irén : Borongós

Nappal van,

mégis mily sötét az ég,

fogvacogva kopogtat a délelőtt,

(adj uram erőt a mához!),

senki nem felel,

csak nézi-nézi

ezt a hűlt világot…

 

(Ha meghasadna most az ég,

kibontaná fényét a Nap –

de jó is lenne!)

 

Volt egy nyár,

szívembe már

beköltözött az ősz:

mogorva, hallgatag.

 

Fejem fölött varjak

zavarják a csendet.

Huhogó szél zörgő

falevekkel csenget.

 

Legutóbbi módosítás: 2013.11.23. @ 05:21 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.