Nappal van,
mégis mily sötét az ég,
fogvacogva kopogtat a délelőtt,
(adj uram erőt a mához!),
senki nem felel,
csak nézi-nézi
ezt a hűlt világot…
(Ha meghasadna most az ég,
kibontaná fényét a Nap –
de jó is lenne!)
Volt egy nyár,
szívembe már
beköltözött az ősz:
mogorva, hallgatag.
Fejem fölött varjak
zavarják a csendet.
Huhogó szél zörgő
falevekkel csenget.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.23. @ 05:21 :: P. Tóth Irén
