Marthi Anna : odavissza

Eljött a tél. Többet faggatom az érzelmeket:

– Vajon létezik a férfi, akit szeretek? –

múzsát, plátóit, önismeretem. Szükségem

van tökéletesebb felemre, amihez ő nem is…, 

elég lenne magamat megszeretni, elviselhető

nővé hinni testtől lélekig. E remete létben 

kötődés Istenhez, csitítom belső tüzem, mint

bárkiből kinőtt szeretet végtagok, közte

fészek, benne szerelem.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.11.23. @ 10:35 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak